Kezdőlap / Gondolatok / A ZSIDÓ ÉS A PROTESTÁNS NEVELÉS/OKTATÁS CSÚCSTELJESÍTMÉNYEINEK MÓDSZERTANI HÁTTERÉRŐL

A ZSIDÓ ÉS A PROTESTÁNS NEVELÉS/OKTATÁS CSÚCSTELJESÍTMÉNYEINEK MÓDSZERTANI HÁTTERÉRŐL

Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, miért éppen a zsidóság és a keresztyénség adta a történelem során a legtöbb művelt emberfőt, illetve széles néprétegekre miért ők terjesztették ki az oktatás/nevelés folyamatát a leghosszabb időre? (Forrás: pewforum.org; textlog.de; wbg-darmstadt.de; heartlanguage.org)

Szemleíró: Dr. Békefy Lajos

Vallás és nevelés szerves történelmi kapcsolata

Vallás és nevelés az emberiségnek két legősibb projektje, melyek kezdettől fogva szervesen összekapcsolódtak, kölcsönösen erősítették egymást. Roppant sokrétű, számos összehasonlító kutatás alapján bizonyítást nyert az addig is vélelmezett kapcsolat, ami vallás és nevelés/oktatás között lényegüknél fogva fennáll. Nem kétséges az sem, hogy első renden nem a nevelés volt hatással a vallásokra, a vallásos emberekre, hanem fordítva. A vallások hatottak a nevelés eredményességére, jellegére, értékrendjére. Természetesen téves lenne az a vélekedés, hogy egyedül és kizárólag a vallásnak volt, van szerepe a nevelésben, hiszen ebben fontos együtthatók még a gazdasági, földrajzi, kulturális befolyások is, egy adott térség politikai feltételeivel együtt.

Bevezetésként idézzük fel előző cikkünkből ezt a 151 országból vett adatok alapján készített összehasonlító ábrát, ami azt mutatja, hogy a legtöbb időt tanulással világszerte a zsidók töltenek, átlagban 13,4 évet. Utánuk a keresztyének következnek 9,3 évvel, majd a vallástalanok 8,8 évvel, aztán a buddhisták 7,9 évvel. A sort a muszlimok és a hinduk zárják, mindkét csoport felnövekvő tagjai átlagosan 5,6 évet töltenek tanulással. Erre viccesen nem lehet azt mondani, hogy ez a két utóbbi csoport azért ilyen keveset, mert közöttük szinte mind zseni, míglen az első két kategóriába tartozók nehéz felfogásúak lennének, ezért tart olyan hosszan az iskolázásuk. Az adatok – komolyra fordítva a szót – éppen az ellenkezőjét mutatják: a tudáshoz tudást ragasztani, még magasabb fokú ismeretre (oktatásra) és differenciáltabb kulturáltságra, lelki pallérozottságra szert tenni (nevelés) az alapja annak, hogy a legtöbb kreativitás, alkotóerő, ami kiemelkedő találmányokat produkált mennyiségben és minőségben, a zsidóságnál és a keresztyénségnél tapasztalható.

Pillantás a múltba

A mai iskolázás erősen függ egy adott ország vagy térség nevelési szerkezetétől, felépítésétől, az ellátottság és az anyagiak mértékétől. Legtöbb esetben a nevelési infrastruktúra létrejötte erősen függ a vallási vezetőktől, illetve szervezetektől is, akik, amelyek az iskolázással is a hit megismertetését, továbbadását és terjesztését segítették, segítik. Indiában például a legműveltebb férfiak, kisebb számban nők összefüggésbe hozhatók azzal, hogy valamilyen módon a buddhista és a hindu közösségek bennlakói voltak. Közel-Keleten és Európában keresztyén szerzetesek könyvtárakat építettek, s mielőtt még a nyomtatásbeli kultúra elterjedt, ők már igen értékes ősi írásokat mentettek meg latin, görög és arab nyelven az enyészettől, a feledés elől. Sok szerzetesi közösség egyetemet is tartott fenn. Európában és Amerikában sok egyetemet keresztyének alapítottak, hogy laikusaikat és papjaikat magas műveltséggel ruházzák fel. Főként ezeknek a felekezeti egyetemeknek köszönhető, hogy a népességnek java része magas oktatásban részesülhetett az USA-ban és Európában. Most a vallástörténet idősebb teremtényével foglalkozunk először, a zsidósággal. Majd a keresztyénség, s a protestantizmus tekintetében vizsgáljuk meg széleskörű, egykori és mai nevelési, oktatási tevékenységük hatékonyságának az okait.

Zsidóság – 2400 éves oktatás-, és iskolatörténet, folyamatos tanulás és tanítás

A zsidó nevelési vívmány magas színvonalának gyökere mélyen a múltba nyúlik le vagy vissza. A vallási normákhoz, melyek kezdetén az Írás, a Tóra Igéi állnak: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz” (5Móz 6,7). Ez azt jelenti, hogy a nevelés, az emberképzés, ahogyan később a református Pestalozzi írta, állandó feladat, az oktatás, az ismeretszerzés időszakos tevékenység. Mit kell ismételgetni? Az Igéket, a parancsolatokat. A zsidó életmód és a törvény továbbadása a zsidó nevelés célja. A nevelés/oktatás időben is nagyon messzire megy vissza Izrael történetében. Egészen Ezsdrásig, azaz a Kr. előtti 400-as évek közepéig. Megállapíthatjuk: mintegy 2400 éves szervezett oktatás-, és iskolatörténet áll a zsidóság hatalmas szellemi és anyagi teljesítményei mögött. Rabbinusi hagyomány szerint ő rendelte el a babilóniai fogság után, hogy a bibliaolvasás intézménye hétfő és csütörtök reggel kötelezően működjön az egész nép életében. A nép morális nevelése azt is elősegítette, hogy a prófétai kritika is felerősödött, ezzel együtt az uralmi viszonyok, valamint a vallási és szociális torzulások bírálata is. Hellénista befolyásnak tudható, hogy a képzés, oktatás, nevelés még kiterjedtebb lett. Kr. előtt 175-ben Jeruzsálemben gimnáziumot hoznak létre és fiúiskolát. Ben Sira ír egyfajta Bét Midrásról, a „tanulás házáról”, azaz korában, Kr. előtt 190-175 között már iskolahálózat alakul ki. A tudós rabbi, Simon ben Setah, a Kr. előtti században rendelte el elsőként, hogy minden ifjúnak, azaz fiúnak iskolába kell járnia. Ehhez az intézményi keretet a korabeli főpap, Josua ben Gamla (+ Kr.e. 69) hozta létre. Minden körzetben, minden városban tanítókat kellett alkalmazni, s 6-7 éves kortól minden gyermeknek kötelező volt iskolába járnia. Közel 2100 éves iskolakötelezettségi rendelkezés ez!  A Misna, a Biblia utáni zsidó szájhagyomány gyűjteménye már arról ír, hogy 4 korcsoportja van az iskolába járóknak: 5 évesen indul a Tóra tanulmányozása, 10 évesen a Misnáé, 13 évesen a Micvót, a parancsolatok tanulmányozása, 15 évesen a Gemaráé, azaz a Talmudé, különös tekintettel az Újszövetségre. Voltak időszakok, amelyekben a Tóra tanulmányozása a zsinagógákba szorult. Mindez a zsidóságnak olyan alapvető szellemi transzformációjához vezetett, aminek eredménye lett az iskolázottságnak, a műveltségnek az a magas foga, aminek kulcsa és magyarázata a közel 2400 éves folyamatos és kollektív, s egyéni tanulás, tanítás. Erről meggyőzően ír tanulmányaiban Maristella Botticini gazdaságtörténész és Zvi Eckstein, a Herzlija Interdiszciplináris Központ kutatója. A német és amerikai, valamint nyugat-európai iskolai vallásoktatásban magas szintű információközvetítés történik ebben a tekintetben is.

Zsidó egyetemek – eltérő rendszer Európa és a muszlim térség zsidóságában

Mintegy 1000-1200 éven át a Jesivót vagy Metivata volt az akadémiai, egyetemi szintű oktatás intézményi kerete. A zsidó iskolázottság megbecsülését fejezi ki az arab-muszlim világ azon kifejezése, ami a zsidókat így is nevezi: ahl al-kitab = a Könyv emberei. A zsidó iskolázás érdekes fejlődési jelensége, hogy a középkorban, de még az újkor elején is Európában a képzés tengelye a zsidó Biblia, a Misna és a Talmud volt, Keleten viszont, azaz a muszlim térségben különféle ismeretek is hozzájöttek a szakrális tanulmányokhoz. Az arab is kötelező tárgy lett. És a természettudományok.

Moses Mendelssohn (1729-1786) volt az, aki a Haskalah, azaz a felvilágosodás beléptetője volt a német zsidó nevelési rendszerbe. A Biblia mellett a modern tudományok is helyet kaptak a nevelésben. 1801-ben Israel Jacobson (1768-1828) a Harz-hegységben vezette be az ún. szimultán iskolát, amelyben a vallási nevelésnek délután, illetve vasárnap lett helye a zsidó iskolákban.

Mindezek ismeretében ki csodálkozik azon, hogy az itt feljebb közölt térképen azt látjuk, hol találhatók a legmagasabb képzettségű zsidók a világon. Vannak meglepő adatok. Az eddigiek ismeretében nem meglepő az az adat, hogy a zsidóság legnagyobb többsége közel 15 évet tölt képzésben, oktatásban, vallási nevelésben és tudományos ismeretgyűjtésben. A legmeglepőbb az, hogy vallási kisebbségként a zsidóság az egész világon a legmagasabb, képzésben töltött idővel Észtországban rendelkezik, azaz 14,9 év. Ez után Új-Zéland zsidósága következik, 14,8 évvel, majd Litvánia zsidói 14,7 évvel, aztán az USA-beliek 14,7 évvel, majd Kanada zsidósága 14,3 évvel.

A protestantizmus művelődési, iskolázottsági vezérhajó

Jó néhány szakember úgy látja, hogy a 16. századi reformáció lett az európai közoktatás vezérhajója.  Az a tény, hogy a Biblia nemzeti nyelvű olvasása európai közkincs lett, aminek olvasását, ismeretét a templom-iskola egységére bízták, hatalmas lökést adott az iskolai képzésnek is. A hívők egyetemes papságának az elve felszabadító erővel hatott az oktatásra, a kutatásra egyaránt. A reformáció kezdeteitől fogva két hajtóereje volt az iskolázás egyre magasabb szintjének: a Biblia és a káték. Ezt Luther már korán felismerte, és 1529-ben közzé is tette. A lutheranizmusban a Kis Káté, a református világban a Heidelbergi Káté lett ilyen szellemi „erőművé”. Luther már 1524-ben kérte a német birodalom valamennyi városi elöljáróját, hogy tegyék kötelezővé az általános iskolázást. Németország nagy tanítója, Luther wittenbergi kortársa, Philipp Melanchthon szerint úgy kell a gyerekeknek iskolába járniuk, mintha templomba mennének. Az iskola tehát a vallási nevelést és a szakképzést egyaránt segítette a reformáció kezdeteitől fogva.

A „második reformáció” a vezérhajó új motorja – Bild – Bildung

Vannak, akik a német „második reformációt”, a pietista mozgalmat jelölik meg a legerősebb oktatási-nevelési modellképző tényezőnek. Richard L. Gawthrop és Gerald Strauss amerikai történészek kutatásai szerint a személyes bibliaolvasás, a személyes kegyesség, hit, illetve az általános iskolákban a Biblia megismerésének a bevezetése a pietizmus korában óriási impulzust adott a nevelésnek és az oktatásnak. A pietizmus ehhez hozzátette a „szívképzést”, a személyes hit és a lelkiismeretesség fontosságát. Különösen is a hallei A. H. Francke hatása érződött ebben az oktatási szemléletben. Egyre inkább előtérbe került az a szempont, hogy az oktatásnak egyszerre kell az emberi tökéletesedést, valamint a társadalom javát, ennek emelkedését szolgálnia. Ezt már a német felvilágosodás reformpedagógusai tanították. Wilhelm von Humboldt pedig visszautalva az ember bibliai istenképűségére, a legmagasabb ideálok megvalósítását várta a neveléstől és az oktatásból. Több helyen is fejtegette előadásaiban, könyveiben a 1Mózes 1,27 üzenetét: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette…”. Ebben a versben az Isten képére kifejezésére a Bild (Gottes) szó szerepel, amiből jön a német nyelvben a Bildung, a képzés, valaminek, ismeretnek, tudásnak a leképezése, elsajátítása. Nagyszerű bizonyítékaként annak az alapvető tételnek, hogy a vallás és a nevelés/oktatás mélyen és gyökeresen összetartozó területei az emberi valóságnak.  A képzésben fedezheti fel az ember rendeltetését is. Ezért a modern képzésfogalomban egyszerre van jelen a modernitás és a hagyomány. Friedrich Schleiermacher berlini református teológus a vallásról írt nagy értekezésében (1799) a képzettség kritériumaként állítja előtérbe a hitet és a vallást, a vallásos érzületet. És ez máig érvényes annyiban, hogy nem elég, ha a társadalom csak tudásalapú, legalább ennyire kell hitalapú is legyen. Nem elég oktatni, nevelni is kell. Ez a humán teljesség, a képzés és oktatás egysége lehet igazából az emberinek, az emberségesnek a mértéke, és forrása, amit a legújabb neveléselméletek felismerik és szorgalmazzák.

Érdemes pár pillanatig elidőznünk a keresztyénség iskolázási mutatóinál is. A mellékelt térképen a legtöbb időt oktatásban töltő, kisebbségi helyzetben élő keresztyéneket szintén Észtországban találhatjuk, képzési mutatójuk 13,1 év. Utána Dél-Korea következik, a világ egyik legnagyobb kisebbségi helyzetű református népessége, közel 20 milliónyi a számuk. Ott a képzésben töltött idő 12,5 év, Szingapúrban 12,1 év. Majd Csehország következik, aztán a lakosság átlagához képest a keresztyének iskolázottsága a képzésben töltött évek szerint Mongóliában kiemelkedő, itt 10,6 év. A keresztyén többségű országok közül éllovas Németország. Itt töltik a keresztyének a világon a legtöbb időt a képzésben/nevelésben, 13,6 évet. Nem véletlen, hogy a német tudomány, gazdaság, ipar, szellemi élet világelsők között teljesít, ennek jelentős indoka a magas képzettségi színvonal. Utána Új-Zéland következik, érdekes módon ott a zsidóság is kiemelkedő iskolázottságot mutat. Majd Litvánia 13 évvel, és Grúzia 12,9 évvel, alig lemaradva tőle Kanada 12,7 évvel.

Protestáns misszionáriusok szerepe

a kulturális világszínvonal és a demokrácia létrehozásában

Iskolai oktatásban és nevelésben sok ezren vettek részt európai és amerikai misszionáriusok, akik még a kolonizáció, a gyarmatosítás kínjait, visszaéléseit is próbálták enyhíteni az őslakosok millióiban.

Legfrissebb tudás-, illetve ismeretszociológiai kutatások szerint például Robert D. Woodberry kiemeli annak fontosságát, hogy a protestáns misszionáriusok Afrikában, Ázsiában „páratlan szerepet játszottak egyfajta köznevelés, tömegoktatás” elterjesztésében. Ennek alapja az volt, hogy az embereket a különböző nyelvekre fordított Biblia segítségével tanították betűvetésre és az írásbeli kultúra megismerésére. A szociológus egyenesen odáig jut következtetéseiben, hogy a szabad demokráciák missziói gyökereiről értekezik 2012-ben megjelent nagy munkájában. A hit terjesztésével a protestáns misszionáriusok a vallásszabadság gondolatát is elterjesztették, fejlesztették a nyomtatást, a civil társadalom kialakulására is jelentősen hatottak. (A mellékelt afrikai térképen a mélyebb színű körökkel a protestáns misszionáriusok által elért területeket jelölték meg, milliós arányokban: a legnagyobb körök 50 millió afrikait jelentenek, a közepes, halványabb körök 10 milliót, a kis körök 1 milliót).

Nathan Nunn, a Harvard gazdaságtörténésze szerint a nevelés volt az az eszköz, amivel például Afrikában a misszionáriusok a keresztyénség felé tudtak terelni tízmilliókat. A templom és az iskola egységének nevelési modellje roppant hatásosan működött a fekete kontinensen is. Azt is kimutatták, hogy a katolikus, illetve a protestáns misszionáriusok eltérő eredményeket produkáltak. A katolikusok az afrikai elit nevelésében és képzésében értek el inkább eredményeket, a protestánsok viszont a tömegek nevelésében és oktatásában mutattak fel „rekordokat”. Protestánsok voltak azok, akik a nők oktatásában és nevelésében is kiemelkedő eredményeket értek el.

*

A Pew Research Center tanulmánya igen fontos abból a szempontból is, hogy éppen a reformáció 500. évfordulójának a küszöbén nyitja ki előttünk a történelmi perspektívát a visszatekintésben éppúgy, mint az előrenézésben. A protestantizmus olyan eredményeket mutathat fel Isten iránti hálával Európa, Amerika, Ázsia, és Afrika népeinek nevelése/oktatása tekintetében, aminek újra gondolása biztos alapot képezhet az eljövendő idők emberképzésére, a vallás és az oktatás termékeny és szerves kölcsönhatására, mindenek előtt pedig a jövő generációk teljes értékű, eredményes képzésére. Az 500 év öröksége, s a 2400 éves bibliai, zsidó oktatás-nevelés közvetett impulzusai, megalapozott reményekre jogosítanak fel az elkövetkező időket tekintve is. Vannak építőkockáink, építőanyagunk, koncepcióink, történelmileg kipróbáltak, életekkel igazoltak. Csak legyenek építőmesterek hozzá, elkötelezett, hitben és tudásban, nevelésben és oktatásban hatékony, felkészült, erős, elfogulatlan pedagógusaink is…

Reményik Sándor

Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925, Kolozsvár

Szóljon hozzá