Kezdőlap / Gondolatok / A Szatmári Református Egyházmegye Pünkösdi Üzenete

A Szatmári Református Egyházmegye Pünkösdi Üzenete

“Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”

ApCsel 2, 36-38

Az első pünkösdi prédikációt és annak hatását tárja elénk az előbb felolvasott igeszakasz. Nyilván ennek a hatásnak a hátterében a Szentlélek munkája van. Számomra megható arra gondolni, hogy csaknem 2000 esztendő múltán ugyanaz a prédikáció hangzik el, ugyanaz az ige, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen hatást vált ki a mai hallgatóknak a szívében. Vajon mennyire engedjük, hogy ugyan azokat a drága dolgokat, melyeket egykoron elvégzett Istennek Szentlelke, elvégezze ma a mi életünkben is? Ez a következő néhány gondolat azt szeretné összefoglalni, hogy miben is áll a Szentléleknek ez a drága munkája.

Tetten érhető ez magában az igehirdetőben. Tudjuk nagyon jól, hogy Péter volt az, aki prédikált az ott jelenlévő embereknek. De ez a Péter már más ember, ahhoz a Péterhez viszonyítva, aki a Szentlélek kitöltetése előtt volt. Azt írja egyik helyen a Biblia, hogy „vesztek erőt, minekutána a Lélek eljön rátok” és ezt érhetjük tetten Péterben. Péter egyfajta erőt, bátorságot kapott, egyáltalán a kiálláshoz. Hiszen azelőtt a tanítványok bezárkózva ott voltak a felházban. És rettegtek a zsidóktól, rettegtek, hogy jönnek a katonák és őket is elfogják, börtönbe zárják, kivégzik.
Miután kapja Péter a Lelket, már nem fél. Hanem van bátorsága kiállni, nyíltan szólni Jézus Krisztusról, s ebben az tükröződik, hogy nem baj, ha elfogtok, nem baj, ha börtönbe zártok, nem baj, ha megvertek, én Jézusomért, a Lélek által ezt is meg tudom tenni. S tudjuk, hogy elfogták, be is börtönözték és meg is verték, de volt hozzá ereje, bátorsága, hogy mindezzel szembenézzen, mindezt felvállalja. Igen, a Lélek erőt ad.
De erő kellett magához a szóláshoz is, hiszen gondoljuk meg, Péter halászmester volt, a hálókhoz és a halakhoz sokkal jobban értett. S ha már voltunk olyan helyzetben, hogy meg kell szólalni és el kell mondani akár csak néhány mondatot, talán éreztük azt, hogy mennyire görcsösek vagyunk. Nehezen megy, vagy akár bele is pirulunk, mert meg kell szólalni. De miután kapja Istennek Lelkét, adatik ajkára a szó és tud beszélni és úgy beszélni, hogy annak súlyos tartalma és hatása van. A Lélek átformálja, erőt, bátorságot ad a kiálláshoz, az Isten szerinti beszédhez.
És van még valami amiben tetten érhető a Lélek munkája: Péternek az egyéniségében is. Hogy tudniillik azt mondja: ezt a Jézus Krisztust ti gonosz kezetekkel keresztre feszítettétek. S akkor egy pillanatra meg kell állnunk és el kell gondolkoznunk. Hogy hogy Péter mondja ezt a többieknek? Az a Péter, aki háromszor megtagadta! Az a Péter, aki nagyszájjal ígérte, hogy akár halálra is kész vagyok Jézus Krisztusért, s mégis gyáván elszaladt. Hogy meri ez a Péter a többieknek azt mondani, hogy ti feszítettétek keresztre Jézus Krisztust! Hát vaj van a fején! Egyáltalán hogy hozza ezt szóba, amikor ő is ludas a dologban?
Nos, úgy, hogy a Szentlélek egyfelől meggyőzte őt vétek dolgában. Ez is ott van a Bibliában: „ha eljön a Szentlélek, akkor meggyőz bennünket bűn dolgában”. Ez pedig azt jelenti, hogy megnyitja a szemünket, láttatja, hogy igazából kik vagyunk és mit cselekedtünk és ránk terheli azt. Tehát, hogy fáj a bűn, fáj a gyarlóságunk, nem vesszük olyan könnyen, nem rázzuk le a vállunkról, hanem átérezzük, hogy bizony ennek súlya van. És szégyelljük magunkat.
De az után, hogy így meggyőz bennünket az Istennek Lelke, felold és bűnbocsánatot ad. Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen meglátott, bevallott vétek, az ilyen lelkemre terhelődött vétek az mintha megszűnne. Eltörli az Isten.
Ez volt tehát Péter. Igaz, hogy tagadtam, igaz, hogy felelőtlenül ígérgettem és elszaladtam, de nekem ezt az Isten megbocsátotta. És többé nem köt a múlt és merek róla beszélni. S merek róla úgy beszélni, hogy van tartásom, van tisztaságom, amit az Istentől kaptam.
A Lélek munkája tehát ma is ebben nyilatkozik meg: erőt és bátorságot ad a mi kiállásunkhoz is. Erőt és bátorságot ad ahhoz is, hogy azt is meg tudjuk cselekedni, amihez igazából nem értünk. Péter is halász volt. De az Isten képessé tesz reá. Meg abban is megmutatkozik a Lélek munkája, hogy bűneinket ránk terheli, de utána leoldja mirólunk. Hogy tisztán és felszabadultan mehessünk innen tovább.
Pünkösd ünnepe igazából ezzel a kérdéssel szembesít: érezzük-e, tapasztaljuk-e, hogy Istenre van szükségünk? Arra, hogy a Lélek tüzében felmelegedett legyen a szívünk, arra, hogy a Lélek szele sodorjon bennünket jó úton, jó irányban? Arra, hogy ez a Lélek vigasztaljon bánatunkban, s adjon erőt kereszthordozásainkhoz? Arra, hogy ennek a Léleknek a tüze égesse ki belőlünk mindazt, ami bűn, s helyébe adja a szeretetnek, békességnek, szívességnek, jóságnak, tisztaságnak drága gyümölcseit. Mert ezek nélkül olyan szegény az élet. Ámen.
Kovács Zsuzsanna
Kispeleske-Nagypeleske

 

Szóljon hozzá