1. Péter 3. 8-17
„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” (9)
I.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a bennünket ért sérelmeket megtoroljuk, bosszút álljunk. A gond az, hogy szeretjük sokszorosan visszafizetni a bennünket ért gonoszt. Így volt ez már az emberiség kezdetén is, hisz Lámek Mózes első könyvében arról énekel, hogy embert ölt, mert az megütötte, s ha hétszeres a bosszú Káinért, hetvenhétszeres az Lámekért.
Isten fékezni akarja az emberi bosszú áradatát, amikor az Igében saját magának tartja fenn a bosszú jogát: „enyém a bosszúállás”, vagy amikor a törvényben megfogalmazza, szemet szemért, fogat fogért, mely az eredeti héber szövegben egy szemet egy szemért, egy fogat egy fogért tanításként van jelen. Vagyis nem lehet egy szemért kettőt, és egy fogért egy egész fogsort követelni.
Jézus Krisztus még magasabbra emeli a mércét: jót tegyetek ellenségeitekkel, tanítja.
A megbocsátást sem lehet mindig úgy gyakorolni, hogy mindent elfelejtünk, s a legszorosabb baráti vagy családi közösségben élünk tovább, mintha semmi nem történt volna (nem várja ezt el Isten, például egy szülőtől egy pedofillal vagy gyilkossal szemben, aki bántotta gyermekét), a megbocsátás sokszor ezt jelenti igazán: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért”. Haragudjatok, de ne vétkezzetek.
A fenti Ige megtanít arra, hogy ne süllyedj le annak a szintjére, aki téged gonoszul bánt vagy szidalmaz. Ne akarj bosszút állni. Légy alázatos.
II.
Egy bölcs ember tanítása szerint az ember életén van két ajtó, az áldás ás átok ajtaja. Amelyiket, megnyitod, azon nem csak ki, hanem az életedbe be is áramlik áldás vagy átok. A hívő ember nem átkozódik. Az áldás viszont része a mindennapjainak. Áldj másokat, embertársaidat, hogy Isten is megáldhassa életed, hisz „arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” Ámen!
Máthé Róbert
Patóháza