Házastársak
„Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt… A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.”
1Pt 3,1-4.7
Olvasandó: 1Pt 3,1-7
Meghívást kaptam a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba, hogy a 10. osztályban, bibliaóra keretében a párválasztásról tartsak előadást. Arra a kérdésemre, hogy ki milyen férjet/feleséget képzel el magának, a diákoktól különböző válaszokat kaptam. Mindazáltal egy gondolat kikristályosodott a beszélgetésünk végére, melyet egy mondatban úgy lehetne összefoglalni: AKI PÁRT VÁLASZT, JÖVŐT VÁLASZT.
A felolvasott igében Péter apostol leírja, hogy ennek a közös „jövő”-nek az ékessége milyen kell legyen. Először azt mondja, hogy az asszony igazi dísze nem az öltözékben, ékszerekben, hanem a szelídségben és a „csendes lélek romolhatatlanságával” átszőtt istenfélelemben kell megmutatkozzon. A férfiú pedig tisztelettudó, értelmes módon élő, imádkozó és „örökös társként” házastársa mellett lévő legyen.
Egyetértünk abban, hogy a gyermekeink számára életünkkel, magaviseletünkkel, beszédünkkel és cselekedeteinkkel példát adunk. Emlékszem a korán eltávozott nagymamámra: meséire, ölelésére, biztatására…simogató kezére. Emlékszem, hogy jó volt mellette lenni. De akárhogy töröm a fejem, nem emlékszem, hogy ékesen öltözött volna, lett volna valamilyen ékszere. Nem hagyott rám értékes földi kincset, de nékem adta Isten áldásának kincseit. Ezt örököltem tőle. Az imádságot, az Isten- és templomszeretetet. Mindazt, ami tartást ad ebben az életben, ami segít fölállni, ha elesem. Áldásos példát te is adhatsz, de a hitet Isten ajándékozza. Milyen örökséget hagysz magad után?
Legyenek áldottak az Istenhez vezető, igaz értékeket átörökítő, példát adó, Krisztus arcát önmagukon hordozó asszonyok és férfiak!
Ha ilyen házastársakként indulunk az ünnepnapok felé, a legszebb ajándékot adjuk át gyermekeinknek.
Király Lajos,
Batiz