,,Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén” – (Kol 2,5).
Újból megindul a menet hazafelé, akárcsak karácsony táján. A külföldön dolgozók vagy már az ott élők jönnek szeretteikhez ünnepelni, hogy együtt legyen a család.
Olyanok is vannak szép számmal, akik nem tudnak hazajönni, de olyanok is akadnak, akik nem hazafelé tartanak az ünnep táján, hanem egy olyan helyre, ahol úgymond ki tudják pihenni magukat. Megtelnek a szállodák, a szórakozóhelyeket is lefoglalják a vendégek, mert sokan ki akarnak kapcsolódni, feledni akarják a három hónap gyötrelmét és robotját. Elvégre az ünnep a nagy pihenés alkalma. Reggelente nem ébreszt a csergő óra, a családra több idő jut…
Nagy baj, ha az Istent, a Gondviselőt, a Megváltót is kikapcsolod ezekre a napokra! Nem elegendő csupán lélekben szeretteiddel együtt lenni, még az is kevés, hogy testben is együtt vagy velük, ha elmarad az ünnep lényege: Nagycsütörtök estéje, Nagypéntek, Nagyszombat vagy Húsvét szent ünnepe, és e napoknak üzenete:
– Jézus végrendeletként hagyta ránk az úrvacsorázást,
– Jézus halálában ,,elvégeztetett” a mi üdvösségünk,
– Jézust úgy temetik el, mint az embert,
– Jézus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos
záloga.
Annak idején olyan jól megtanultad, ne feledd: Minden érted történik.
Jó volt együtt ünnepelni,
szegényebben, de igazán,
majd megint olyan szép lesz,
újból együtt lenni
a feltámadás dicső napján. Ámen.
Fodor Lajos