„Majd Absolon ezt mondta Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk! Ahitófel így felelt Absolonnak: Menj be apád másodfeleségeihez, akiket itthon hagyott, hogy őrizzék a házat, és egész Izráel megérti, hogy gyűlöltté tetted magadat apád előtt, és annál inkább megerősödik mindazoknak a keze, akik melletted vannak.” (2Sám 16, 20-21)
Kissé feje tetejére állt a világ. Rátelepszik a lélekre a bizonytalanság, az aggály, a szorongás, a csüggedés és a szomorúság különféle változata. Szabályok határozzák meg a kapcsolatainkat, amelyek szerint nem fogunk kezet egymással, nem öleljük meg egymást és a tisztes távolságot betartva beszélgetünk. Nem látjuk egymás mosolyát, mert elfedi arcunkat a maszk és egyre ritkábban nyílik meg az ajtónk a szeretteink előtt. Nem jó ez senkinek, de meghozzuk a szükséges áldozatot, ha ezzel megóvjuk egymást. Egyesek az előírások szükségességéről beszélnek, mások pedig cáfolják azokat, és mindkét fél bizonyítékokat sorol fel a saját igazsága mellett. Mégis kitől kérhetnénk tanácsot egy ilyen zűrzavaros világban?
Feje tetejére állt a királyság is Izráelben, amikor Dávid, a felkent király elmenekült Jeruzsálemből, mert a fia, Absolon erőszakkal magához ragadta a trónt. Felborult a királyság isteni rendje, megromlott egy apa és a fia kapcsolata, zátonyra futott egy család élete. Amikor Absolon harc nélkül bevonult Jeruzsálembe, tanácsot kért Ahitófeltől, Betsabé nagyapjától, hogy mivel erősítheti meg a pozícióját. A bölcsességéről híres Ahitófel gonosz tanácsot adott a királyságra vágyó fiatalnak, mégpedig azt, hogy menjen be az apjának másodfeleségei közé. Ez erődemonstráció volt és a hatalomátvétel biztos jele. A hatalomszerzés emberi számításai szerint ez egy jó tanács volt, ugyanis a cél szentesíti az eszközt. Viszont nem gondoltak Istenre, csak önmagukra és ez okozta később a vesztüket. Ahitófel rendkívüli bölcsessége semmit sem ért, mert nem volt benne sem szeretet, sem istenfélelem. Ilyen embertől nem szabad tanácsot kérni és elfogadni sem.
„Legyetek éberek, és imádkozzatok minden időben” (Lk. 21, 36). Jézus ma is így lelkesít minket, nekünk pedig nagy szükségünk van erre. A félelmektől és kételyektől zavarodott világban vizsgáljunk meg minden tanácsot éberséggel és imádságos lelkülettel. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy különbséget tudjunk tenni a hatalomvágy táplálta és az Úr akarata szerinti törekvések között. Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti