„Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van.” (2Krón 15,7)
Az ismert humorista Hofi mondta: Egyszer voltam bátor… sosem féltem annyira. A bátorság Isten ajándéka, ami által nemcsak félelemmentesen élhetünk, hanem lesz erőnk tenni is a jót. Asa, akinek volt bátorsága a bálványoktól megtisztítani a választott népet és Azáriás tovább biztatja az élet harcaira a hallgatóságot.
Kezeiteket le ne eresszétek! Ne adjátok fel! Az a kéz van igazán munkában, amely áldásra és áldott tevékenységre van felemelve. Valaki egyszer így vallott:”Óriási öröm volt számomra, amikor fölfedeztem, hogy a fazekasságban nincs selejt. Semmit sem kell kidobni. Szeretettel és szakértelemmel az utolsó kis agyagdarabkát is meg lehet menteni, újra lehet gyúrni és ismét meg lehet formálni. A másik nagy meglepetés az volt, amikor fölfedeztem, hogy az értéktelen sárból egy kevés idő ráfordításával, valamint hozzáértéssel, teljesen új anyag keletkezik. Megmarad az alap, de a kemence tüzéből kikerülő cserépnek már teljesen más a szerkezete, mint az agyagnak. A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam. Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek. A mesterségemen keresztül nap, mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút.”
Így erősíti Isten a lankadt kezeket, ha képes vagy beletenni a kicsi agyag életedet az Ő kezébe. És milyen jutalomról beszél az Ige? Túl azon, hogy majd „hervadhatatlan koronát” nyerünk, a diakonisszák jelmondatát érdemes megfontolni: Jutalmam, hogy tehetem! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd