“Ezt mondja a Seregeknek Ura: Vén emberek és öregasszonyok ülnek majd Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek görbebot lesz kezében a napok sokasága miatt. És megtelnek a város utcái fiúkkal és leányokkal, a kik játszadoznak annak utcáin.”
Zak. 8,4-5
Öregek és gyermekek. Sok olyan történetet olvastam, hallottam, ami háborúk utáni időkről számolnak, be. A férfiak mind odavesztek, csak öregek meg gyerekek maradtak. No, ez az ige nem erről szól, sőt a békéről, az igaziról, amit Isten kíván adni.
Háború most folyik ugyanis. Kevés gyerek születik harcol az ember s fél a jövőtől a nagyra nőtt igények miatt s küzd szakadatlan a holnap reménytelenségével, kevés a bevállalós.
Háború most folyik s az emberek nagy része belepusztul, nem éri el a nyugdíjas kort, mert felőrli erejét a rohanó világ. És nincs biztonságban a fiatal sem, halálos autóbalesetek törnek ránk, s már az új influenza törzsek sem csak a csecsemőket meg az aggastyánokat támadják.
Háború most folyik, de Isten békét kínál. Életet, életteret, lehetőséget. Jeruzsálem romokban hever s benne a templom is, a fogságból hazatérők a biztost hagyták el a bizonytalanért. Isten felvázolja az esetleges jövőt, ahol az öregek kiülnek esténként a padokra, s beszélgetnek, görbebotokkal a kézben, de csak azért kellenek ezek, mert már eltelt felettük tömérdek idő. S körbe apró gyerekek játszadoznak.
Harminc valahány éve ilyen lehetett még szinte minden magyarok lakta erdélyi falu és város is. Ha néha a veszteségek felénk kerekednek is, hinnünk kell ez nem csak történelem, ami visszahozhatatlan. Istennek terve van velünk. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod