Máté 25, 31-32
Nagyon sokszor mi vagyunk azok, akik beleülünk a királyi székbe. Higyjük el! Nem áll jól nekünk ez. Sokszor azon veszekednek a család tagjai, hogy ki viselje a kalapot: a zsarnok férfi, az anyakirálynő vagy az egyetlen pici trónörökös, esetleg a házasságba beleszóló anyós vagy após? Ezekből mindig probléma alakul ki. Tudom, hogy uralkodni szeretünk a legjobban, de az ezáltal szerzett problémahalmazokat már megoldani nem tudjuk. A legjobb, ha krisztusuralom van a családban, a közösségeinkben, egész életünkben.
Jézus az, aki elválasztja majd a juhokat a kecskéktől, a búzát a konkolytól, a jót a rosztól. Ő lesz az, aki itélni fog. Mi legfejjebb megítélhetünk dolgokat, de senkit nincs jogunk elítélni. Hallottam már olyat, hogy egy-egy gyülekezeti tag “ujjal mutogatott” a másikra: ez a bűnös ember miért vesz úrvacsorát, nem szégyeli magát? Csak egy dolgon kellene elgondolkodni: Judás is úrvacsorázott.
Legyen már ma életünk királya, pásztora Jézus Krisztus, hogy majd amikor az itélet jön, a juhok közé számláltassunk!
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd