„A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.” (Péld 8,2)
Modern felfogás ez: a hegy tetejére sok ösvény vezet, de egy a találkozási pont. Különböző szinkretista, kevert vallások vallják azt, hogy mindegy az, hogy Buddha, Mohamed. Krisna vagy Jézus útján jársz, a cél ugyanaz. Ezzel szemben Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam” (János 14,6)
Nemrég beszéltem egy ismerősömmel, aki diszriminációval vádolta a keresztyéneket amiatt, hogy csak Jézust tartjuk egyedüli útnak. Én válasz ként elmondtam neki, hogy számomra Jézus az Út. Én ezt ajánlom mindenkinek, mert nekem ez ad békességet, örömöt. Ettől én még nem utálom a buddhistákat, mohamedánokat, krisnásokat, mert Jézus engem arra tanít, hogy még az ellenségeimet is szeretnem kell, hát akkor még őket!
A fenti Igére Pál apostol adja meg a választ: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felõl legyen meggyõzõdve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.” (Róma 14, 5-6)
Különböző módon élhetjük meg a krisztusi útat. Csak éljül már meg valahogy azt a hitet! Valaki úgy gondolja, hogy térdelve tud elcsendesedni, csedesedjen el úgy, valaki összekulcsolt kézzel… Valamiképpen tegye, de induljon el a cél felé! Mert a sok ösvény összetalálkozásánál ott lesz Jézus, de addig se hagy egyedűl, veled megy az úton. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd