Olvassuk: Mt. 13, 1-9
„Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. És sokat beszéle nékik példázatokban,…”
(1-3. versek)
A Jézussal való találkozások elengedhetetlen feltétele, hogy az ember “kimenjen a házból” és odamenjen, ahol Jézus szól. Sokszor a szó legszorosabb értelmében véve, ki kell mozdulni, hogy a találkozás létre jöhessen. Biztos, hogy a vasárnapi munkaszüneti nap pihenése, kényelme kecsegtető, de a találkozáshoz át kell lépni a ház küszöbét. Biztos, hogy az elvégzendő munkára van érthető magyarázat, de oda kell menni, ahol ő tanít.
Jézus is kiment a házból, de azon a napon a sokaságnak is ki kellett mozdulnia, tennie kellett azért, hogy hallhassa a példázatokban szóló Krisztust.
Van úgy is, hogy a „ház” a megszokott, biztonságosnak vélt gondolkodást, értelmet jelenti vagy egy bejáratott életstílust. Ebből még nehezebb kimozdulni, de megéri.
Akik megtették akkor és most találkoztak a tiszta és tisztán érthető igazsággal. Jézus példázatai egyszerű, mindenkihez egyetemesen szóló igazságok, melyekbe még a tanult farizeusok és az írástudók sem tudtak belekötni.
Jézus mindent megtesz, hogy mindenki hallja. Tudja, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy hallja. Ha a nagy sokaság közt marad, lettek volna, akik nem hallották volna, vagy csak egy-egy szót kaptak volna el a példázatból. Ezért hajóra szállt, hogy a víz felszínén jobban terjedő hang mindenkihez eljuthasson, és akinek van füle a hallásra hallja meg: Ő szórja az Ige magvait, de föld, a szív minőségétől függ, hogy lesz-e gyümölcstermés. Ámen.
Simon Attila
Tamásváralja