Törés-térés
“Embernek fia! A Fáraónak, Egyiptom királyának karját eltörtem, és íme be nem kötötték, hogy megorvosolják, hogy tegyenek körülkötést reá, hogy megerősödjék fegyverfogásra.” Ez 30,21
Olvasandó: Ez 30
Folytatódik az ítéletmondás Egyiptom ellen, közelebbről annak királya, vezetője, a fáraó ellen (is). Százezrek és milliók függtek a büszke és öntelt uralkodótól. Hasonló gőggel találkozhatunk a jézusbeli farizeusok életében is, melyről Krisztusunk gyakran mond ítéletet az evangéliumokban (Lk 18, 9-14). A fönti Ige az ítélet „mechanizmusát” is bemutatja, amikor arról beszél, hogy Isten a fáraó kezét „eltöri”. Teszi ezt azért, hogy képtelen legyen a harcra. Az ókorban, ha valakinek a keze vagy karja megsérült, életének és családjának egzisztenciája került veszélybe. Nem tudott dolgozni, munkálkodni, esetleg harcolni. Hasznavehetetlen emberré vált.
Sőt, azt mondja Isten az Igében, hogy az eltört kezet nem engedi, hogy „megorvosolják”, azaz bekössék és meggyógyítsák.
Napjainkban a „törés” számtalan arcát mutatja. Megtörnek barátságok, az ember hite, a házastársak válása „kenyértöréshez” vezet, megtörik a kapcsolat szülő és gyermek között, s gyakran össze- és megtör maga az ember. Jellemző ránk, hogy élet-töréseink miatt Istent hibáztatjuk. Kevésbé gondolunk arra, hogy többnyire bűneink miatt vannak ezek.
Jézus életét, megtöretett testét adta, hogy kegyelme által a széttört életek megerősödjenek, egybeforrjanak, új életre keljenek.
A megtörés „receptje” a megtérés.
Király Lajos,
Batiz