„Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.”
János 18, 29-30
A fellázadt zsidók Jézus Krisztust a helytartó Pilátus elé viszik. A szándékuk nyilvánvaló volt, Jézus halált akarták. Ezzel tisztában volt Pilátus is, aki viszont mint később kiderül nem látott benne semmi bűnt. Azonban kötelessége volt kivizsgálni az ügyet. Minden ilyen kivizsgálásnál az első kérdés az, hogy mi a vád? A sértett fél pedig ilyenkor – általában – felháborodottan válaszol: gyilkolt, lopott, verekedett, csalt …. Az igéből azt látjuk, hogy Pilátus kérdésére nem érkezett ilyen válasz, sőt a feleletből kiderül, hogy nincs olyan vád Jézus ellen, amiért kimondhatnák felette halálos ítéletet.
Néha velünk is megtörténik, hogy bizonyos emberek felett ítéletet mondunk, megbélyegezzük őket nem létező vádak alapján. Gyakori eset, hogy az évek óta egymással nem beszélő haragosok már azt sem tudják, hogy mi is valójában az egymás iránti ellenséges érzület kiváltó oka. Ha pedig rákérdezünk valami ahhoz hasonló választ kapunk, mint egykor Pilátus: nem lehet vele kommunikálni, egyszerűen rossz ember vagy rosszindulatú, gonosztevő és így tovább. Jézus a hegyi beszédben arra tanít minket, hogy: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Máté 7,1), hagyjuk mások szemében a szálkát, míg a sajátunkban talán gerenda van. Ámen!
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek
(Reményik Sándor: Ne ítélj)
Erdei-Árva István,
Szamoskóród