Itt vagyok!
Olvasandó: János 18, 12-27
„Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy?” (17b)
1.Te vagy az! Ha elolvassuk az evangéliumokat, észrevehetjük, hogy csak Jánosnál található ez a megfogalmazás, míg a többi helyen a „te is a galileai Jézussal voltál” (Mt 26,69), vagy „te is azok közül való vagy” (Lk 22,58), esetleg a „te is a Názáreti Jézussal voltál” mondatokkal találkozhatunk. A lényeg mégiscsak az, hogy a reá mutogatók azt mondják: HOZZÁ TARTOZOL, vele láttunk, őt követted. Te vagy az az ember! Amikor Jézus gyógyított, csodát tett, bűnöket bocsátott meg, bizonyára ez a tanítvány „kihúzta magát” és büszkén azt mondta: hozzá tartozom. De most?! Inkább nem. Kérdés: tudunk-e a próbákban is Őmellette maradni, még akkor is, ha gúnyosan reánk mutogatnak, s kérdezik: Te vagy az, aki templomba jár, most viszont mégis nehéz az élete; te vagy az, aki rendszeresen IKE-re jár, mégis megpróbálja Isten…Jó lenne ekkor is úgy válaszolni: Igen, én vagyok! (Az „Ének az esőben” című zenés film [1952] alaphangja is ez: a bajban, az esőben is lehet mosolyogni)
2. A tanítványa vagyok. A tanítványság azt is jelenti, hogy a Krisztussal való közösség a gyakorlatban is megvalósul. Sáfárkodást is jelent. Erről Jézus több példázatot is mond tanítványainak, hogy ezzel jelezze: ilyenek kell legyetek. A sáfár feladata az volt, hogy kamatoztassa urának javait, dolgozzon és gyarapítson, de ugyanakkor őrködjön azok fölött. Mában élő, Krisztus tanítványai és sáfárai vagyunk, pontosabban LEHETÜNK. Ugyanis a világ minden nap megkérdez: Te vagy az? Két életfeleletet lehet erre adni: nem, nem én vagyok. (Már az első emberpár is használta ezt a mondatot). Vagy mondhatod: igen, én vagyok. „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt”. (Mt 10,32-33)
Király Lajos,
Batiz