Kezdőlap / Napi Ige / 2011 szeptember 15.

2011 szeptember 15.

„Vevék azért Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe, illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.” Jn. 19,40

A mára kijelölt öt vers több olyan gondolatot is tartalmaz, amelyeket néhány mondatban nem lehet kifejteni. Most ezeket csak megemlítem, és Isten Szentlelke által próbáljuk tovább.

Először is ott van arimáthiai József. Titokban Jézus tanítványa volt, a nyilvánosság elé lépett, és Pilátusnál közbenjárt azért, hogy Jézusnak méltó temetése lehessen. Izráel tekintélyes tanácsának tagjai között is voltak olyanok, akik készek Jézusért a római helytartóhoz fordulni. Miért várt eddig? Miért nem lépett elő eme csoport közül, akkor, amikor még Jézus élt? Miért hallgatott? El lehet gondolkozni ezeken a kérdéseken a Biblia leírása alapján, de most vele kapcsolatban egy nagyon is emberi (talán jó, talán rossz – döntse el mindenki saját maga) tulajdonságra szeretnék rámutatni: általában akkor merünk felszólalni, vagy nyíltan valami felől véleményt mondani, amikor már eldőlt az a bizonyos ügy ami a mi életünket is negatív értelemben befolyásolta. Addig hallgatunk, mert lehet, hogy veszteni valónk van.

Másodszor ez az ember nagyon bátor kéréssel állt Pilátus elé: engedje, hogy eltemessék Jézust? Abban az időben, akit a törvény halálra ítélt, azt jó esetben elkaparták és ez volt a temetés, de többször megtörtént az, hogy csak ott hagyták kivégezve, elhalva ott a kereszten. József és a társai ezt nem akarták. Engedélyt kaptak a temetésre. És ebben a mély tiszteletet látom felfedezni. Isten Fia nem maradhat temetetlenül.

Végezetül részben ellent mondok az előbb leírtaknak, azzal, hogy ezek az emberek ragaszkodtak ahhoz, hogy tisztességgel, kellő odafigyeléssel (lásd az illatos szereket, és a lepedőt, amibe begöngyölték) temették el Jézust, és ez arra enged következtetni, hogy a fájdalom, az ijedség elfelejtette velük azt, hogy harmadnapra fel fog támadni. Végezzük el tisztességesen Jézus temetését, mert itt már nem lehet segítni, ennyi volt. Hányszor ilyen nagy odafigyeléssel temetjük el Jézust mi is, akkor, amikor csalódunk, amikor nincs időnk magunkra és szeretteinkre, és halmozódik a sok sok lezáratlan családi kérdés, netalán vita, amikor csak úgy sodor magával az élet. Pedig Ő él! Élni akarna, de valaki nem engedi! Szívedben él-e Jézus, vagy csak vegetál, vagy ami még rosszabb: eltemetted örökre? Ámen

 

Szóljon hozzá