Olvasandó: Gal 4,8-20
„Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.” (Gal 4, 11)
Az édesanya reggel elindítja gyermekét az iskolába: Vigyázz magadra! Féltelek! A családtag hosszú időre elutazik, mert kénytelen messze az otthontól a család számára megélhetést keresni. Ekkor is elhangzik: Féltelek! Amikor látod, hogy jó barátod rossz útra tér, próbálod figyelmeztetni, hogy saját magának tesz rosszat, ő letorkol: semmi közöd hozzá! Te pedig azt mondod. Féltelek.
Pál apostol ezzel a féltő szeretettel ír, amikor érzékeli, hogy a galáciabeli gyülekezet tagjai ismét régi bálványaiknak hódolnak. Saját gyermekeiknek tekinti őket, akiket „fájdalommal szült” (19v) és most csalódik, de nem a hiábavaló munkát sajnálja, hanem azt, hogy szerettei a veszedelem felé sodródnak. Amikor egy lelkipásztor látja, hogy a gyülekezeti tag rég nem jött templomba, nem keresi Istenel a kapcsolatot, ugyanezt érzi.
Képzeld el! Ma is néz rád egy Féltő Szem, mert ma sem a vak sors irányítja az életedet, hanem az, aki féltőn szerető Isten. Talán úgy néz rád, mint a tékozló fiúra az apja: szeret, de engedi, hogy azt csináld, amit akarsz. Vagy úgy tekint rád, hogy öröme telik benned? Élj úgy! Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd