Kezdőlap / Napi Ige / 2011. október 2.

2011. október 2.

„Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya! Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.” Gal. 4, 6-7

Olvasandó: Gal. 4, 1-7

 

Kedves testvérem. Ha csak az elmúlt hétre gondolsz, mennyi féle kiáltás hagyta el ajkadat: néma, belső kiáltás, de lehet, hogy egy kétségbeesett sikoly, vagy valakire való rákiáltás. A mai Ige, a Lélek útján elvezet a szolgaságból adódó félelmen és kétségbeesett kiáltáson keresztül, a fiúságból fakadó öröm kiáltásához: Abbá, Atyám!

Bárki vagy, bármilyen testi-lelki teherrel, most erre az örömüzenetre kell figyelned: Krisztus által Isten gyermeke vagy, az Ő kezéből senki ki nem ragadhat. Ebből mindig öröm fakad.

Nem vagyunk szolgák, ebből a tudatból származik az öröm. A szolgának nincs tulajdona, nem rendelkezik a maga életével sem, nem szabhatja meg élete végső irányát. A rabszolga állapota alávetettségből áll, ilyen az Isten nélküli ember. Elveszítette gazdáját s önkéntelenül magának fogadott egy más gazdát, a BŰNT. A bűnnek következménye félelem, zsoldja, fizetsége pedig halál. A mai ember szabadnak képzeli magát, de akkor miért van tele a szíve félelemmel? Ha valóban szabadok vagyunk, akkor a stressz, a feszültség miért népbetegség? Miért félünk betegségtől, haláltól, emberektől? Miért fél az ember az élettől? Azért mert nem szabad.

Hogyan válhatunk szabadokká? Isten Lelke által. Istennek gondja van arra, hogy ez a Lélek ma is áradjon feléd, most is e sorokból. Aki a Lélek által Isten fiává, gyermekévé válik, az nem fél, mert Istennel egészen bizalmi kapcsolatba kerül, olyannyira, hogy azt mondhatja neki Atyám, Atyácskám. Ez már nem a szolgaság lelkületéből fakadó elvesző élet jajkiáltása, hanem az Atyát megtaláló, visszafogadott fiú hálaimádsága. Fogadd hát el az örökséget, a megtartást itt, és az örök életben. Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

 

Szóljon hozzá