Kezdőlap / Napi Ige / 2011. március 7.

2011. március 7.

“És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket
Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz
sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr
a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának
Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk,
mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy
vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az
Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára:
és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.”
(4 Móz. 21,5-8)

Gyermekkoromból kinőve, mikor rákaptam az olvasás ízére, sokat jártam a trópusokon, őserdők mélyén, kietlen pusztaságokon a regények hőseit kisérve. Abból az időből tudom, hogy ha valaki túl akarja élni a kalandok viszontagságait, jó felszerelésre, készletekre is szüksége van. Malária ellen be kell venni a kinint, különböző fertőző betegségek kivédésére fel kell forralni az ivóvizet, s kígyómarás ellen kell ellen anyag, amit a kígyó mérgéből vonnak ki. Kígyó ellen tehát “ellen kígyó” kell. Izrael fiai megint “zavarognak” – hogy szabatosan fejezzem ki magam. Szembeszállnak a Teremtővel és Mózessel. “E hitvány eledelt utálja a mi lelkünk” ezt mondják az emberek a mannára. Ezt mondják Izrael fiai a Teremtő Istennek. Nem ízlik Isten főztje. Ezt vágják a fejéhez, pedig Isten a pusztában vezeti őket, eledelt ad, a készleteket naponként feltölti, vigyáz, hogy ellenség reájuk ne törjön.

Ez a hozzáállás, hálátlanságra vall annyi bizonyos, és megérdemli ez a nép a sorsát s a rászakadó nyomorúságokat, a tüzes kígyókat amelyek halált hoznak… Halált de ez is csak azért, mert ők kérik “inkább hadd pusztuljunk el a pusztában”. Persze mikor a baj közel van már nem akarnak meghalni s a kínok közül, könyörgőre fogják. “Mózes imádkozz értünk!”És Mózes nem duzzog, nem mondja, “hagyatok békén!”, nem haragszik a korábbi lázadásért, csak megy Istenhez intézkedni kegyelmet kérni, s így kapja a szabadulást jelentő réz kígyó prototípusát, s készíti el, majd tűzi póznára az “ellen kígyót”. Hogy aki felnéz reá meggyógyuljon a marás okozta mérgezésből, s túl a fájdalmon a halál is elmúljék. Nem hiszem hogy az emberek nagy része akik olvassák soraimat életük folyamán dzsungelek közelébe kerül, de azt tudom, hogy az “ősi kígyó” mérgét mindenki megkapta már. A “nagy hittető” aki “első szüleinket” átverte a bűnökön keresztül mérgét belénk csepegteti… ezek következménye a halál.

De a Teremtő Isten elküldte az Ember Fiát, az Úr Jézus Krisztust aki eltapossa a sárkányt,a Sátánt, ama régi kígyót. “És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1 Móz. 3,15) mondja az Örökkévaló a kígyónak a paradicsom kertben.
Azért írok, hogy elmondjam: ma is van kire felnézni, hogyha fogy a türelmünk, az erőnk, a szeretetünk, az életünk, ha a méreg bekerül a vérkeringésünkbe, van szabadulás, van Szabadító! Van ellenszer! Van antiviperin! Jézus az, Ő az “ellen kígyó”, Ő van a kígyó ellen! “És a miképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3,14-16)
Nézz fel testvér a keresztre! Nézz fel testvér az Élő Jézusra és megmenekülsz… Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

 

Szóljon hozzá