„Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened. Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni. De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt, kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel. Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.” 4Móz. 20,18-21
Olvasandó: 4Móz. 20,14-29
Egy szomorú történet áll előttünk, és mégszomorúbb az, hogy nap, mint nap megismétlődik. A történet szerint, Izráel népe szeretne könnyebb úton eljutni az ígéret földjére, ezért arra kéri Edom vezetőjét, hogy engedje át a népet Edom földjén. Testvér áll a testvér határán, hisz Izráel népe Jákób leszármazottjaiból származott, az edomiták pedig Ézsau leszármazottjaiból, és mégsem segítenek egymáson.
Talán azért van ma annyi lelki beteg, annyi magányosan vándorló és küszködő, mert kevés az igazi testvér. Talán a te szívedbe is bebocsátást kér valaki, úgy, mint Izráel népe, Edóm földjére, de te is tiltakozol, sőt azt mondod: itt nem mész át. Érvünket számtalan kifogással meg lehet magyarázni, de a valódi oka egymás kirekesztésének az, hogy az ilyen testvérek szívében haldoklik a szeretet. Ezért olyan szerencsétlen sok-sok ember élete, talán a tied is kedves olvasó.
Az Ige ma azt tanácsolja, hogy keressük meg a szeretet forrását, hogy újból egymásra találhassunk. Azét a szeretetét mely nem mérlegel, mely nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem rója fel a gonoszt, hanem Isten akarata szerint cselekszik. Ne féljünk attól, hogy a testvér kényelmetlenkedni fog, vagy kellemetlenséget fog okozni, esetleg sok időnket lefoglalja, inkább vegyünk példát Mennyei Atyánktól, aki olyannyira beengedte az Ő egyszülött Fiát ebbe a világba, hogy még azt is eltűrte, hogy megalázzák és kioltsák életét, csak azért, hogy mi éljünk általa.
Olvastam egy történetet, mely szerint egy vézna kislány a strandon, a hátán cipeli béna testvérét. Valaki sajnálkozva odakiáltott neki: nem nehéz te kislány?! Mire a kislány azt felelte: nem, mert a testvérem. Bárcsak te is meglátnád a tőled segítséget kérőben a testvért, vagy még többet: magát Jézus Krisztust, hisz Ő mondta: amit eggyel teszel az enyéim közül, velem teszed azt. Egymásnak mondhatjuk, hogy nem engedlek át, de Istennek soha! Erre gondolj testvérem, mikor valaki bebocsátást kér a szívedbe, az életedbe. Legyen ezért ma közös imádságunk énekünk szava: „Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, tudjunk egymásért harcolva, ha kell vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját, s halt meg értünk jó Urunk, fájna néki látva minket, hogy szeretni nem tudunk.” Ámen.
Nagy Róbert, Apa