Olvasandó passzus: 4Móz. 35,9-34
„Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki történetből öl meg valakit.”
(11. vers)
A Mózes és Józsué által kijelölt hat menedékváros oltalmat biztosított az olyan gyilkosok számára, akik nem szándékosan oltották ki egy ember életét, hanem véletlenül történt meg az életoltás. Ezek a városok nem voltak búvóhelyek, hanem ezekben a városokban kerültek napvilágra az elkövetett tettek részletei, melyek ismeretében igazságos ítélet született. Ha valaki véletlenül, tévedésből ölt, kegyelmet kapott, a szándékosan elkövetett gyilkos halállal lakolt. A menedékvárosok szimbolizálták a kegyelmes és igazságos Isten jelenlétét az ő népe életében. Ezek a városok úgy helyezkedtek el, hogy mindenhez közel legyenek, rendbetett és mindenki által ismert utak vezettek oda, az útkereszteződésekben táblák mutatták az irányt a menedékvárosok felé, ahol olyan biztonság várt az oda menekülőre, amilyenben csak Isten őrizete alatt lehet az ember. A vérbosszú elől menekülő gyilkos felelőssége volt, hogy igyekezett-e elérni a biztonság helyét, és ott maradt-e a védelmet jelentő falak között.
A menedékváros egy új élet lehetősége volt a bűnös számára, ha oda menekült. „ Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (2Kor. 5,17) olvassuk a Korinthusi levélben. A Krisztushoz menekülő bűnös kegyelemre lel, új életet nyer, védelmet és oltalmat talál. Ő mindannyiunk számára elérhető, az út kikövezett Hozzá, útjelző táblák mutatják a helyes irányt felé. A mi felelősségünk azonban, hogy Hozzá menekülünk-e és Benne maradunk-e, sőt lehetünk útjelzők a halálfélelemmel menekülő felebarátaink számára. Ámen.
Simon Attila,
tamásváraljai lelkipásztor