“Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te
dicsőségedet minden napon.”
Zsolt 35,28
Hányszor, de hányszór nem arra használjuk a nyelvünket amire kellene…, mindnyájan sokképen vétkezünk. De jó meghallani azt ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész
testét is megzabolázni.
Nagyon sokszor vagdalkozunk, mondjuk foghegyről a szót, döfünk oda a fájdalmunkat éreztetve s, hogy mi is fájdalmat okozzunk. Számtalanszor használjuk ki a másik “végszavait”, átkozódunk, rágalmazunk, hazudozunk, s tesszük azt ami nem jó.
Néha csak védekezünk, vagy a “szemet szemért” alapelvnél maradva “vissza” adjuk ami jár. De ez sem megoldás. Mert ami kijön a szájon megfertőzhet… és a szív teljességéből szól a száj.
A zsoltáros Istennel intézi el a dolgokat. Neki sírja el , ha bántás éri; tőle kér igazságot. Az ha szidja is az ellenségét azt Isten fülének szánja. Az átokzsoltárok frázisai is mind csakis Istenre
tartoznak. A világnak azt kell látni, azt kell hallani, hogy a hívő ember, “ma” a keresztyén ember nyelve Isten dícsőségét hírdeti minden nap, mindenhol, mindenkor.Tőled is csak ezt hallja mindenki! Ámen.