Kezdőlap / Napi Ige / 2011. május 5.

2011. május 5.

Barátok támadása

Zsolt 35,11-18

Erőszakos tanúk állnak elő; …. Jóért rosszal fizetnek meg nékem, …. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte… Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek… a rágalmazók … gyaláztak és nem nyugodtak…. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

I. Ellenségkép lelki rajza. A zsoltáríró, Dávid, kiönti lelkét Istennek. Panaszkodik ellenségeinek cselekedetei miatt. Lelki terhe azzal súlyosbodik, hogy ők korábban barátai voltak (14), akikért imádkozott, böjtölt és Istennél érettük közben járt (13). Most azonban hamis tanúkat állítanak ellene (11), akik olyan bűnnel vádolják, amiről nem is tud, ill. amihez nem volt köze, a jóért rosszal fizetnek (12), örülnek bukásán, rágalmazzák (15), csúfolják (16), megrabolják lelkét, és ami a legrémítőbb, nem nyugodnak, azaz azon törik a fejüket, mit lehetne még tenni ellene. A volt barátok tehát hálátlanságot követtek el, ellenségekké váltak. Valaki „barátod” volt, most a vádolód és napjaidat megkeserítőd. Ősi tapasztalatunk, hogy emberek rosszal fizetnek a jóért. Azonban a kérdés hozzád is szól: te hálás vagy azoknak, akik néked segítettek, tanítottak, neveltek, akik ma is harcolnak éretted, áldozatot hoznak? Az Istentisztelet és imádság alkalom arra is, hogy hálát adjunk Krisztusnak, hogy a „harci zajnak közepette” is munkálkodik érettünk. Fontos az, hogy ne csak önmagunk áldozatait lássuk, hanem a Krisztusét is, melyet érettünk vitt végbe.

II. Isten felé fordulás. A kép átrajzolása. A zsoltáréhoz hasonló, nyomorult és lelkileg nehéz élethelyzetben két lehetőség van. Az egyik az, hogy magadba roskadsz, erőtlenné, passzívvá és ingerültté válsz. Éjjel rendszeresen fölriadsz álmodból, ingerült leszel és depressziós. Pszichológushoz fordulsz, – amely szerintem azért lett sztárfoglalkozás, mert a barátot és Istent helyettesíti. Hiszem, hogy ahogy egy influenzából is hamarabb gyógyít meg egy jó feleség, mint egy jól felszerelt kórház, lelki bajainkat is hatásosabban gyógyítja meg egy bölcs feleség, mint egy profi pszichológus. Mennyivel inkább Isten, akihez bátran fordulhatunk, akár a 17. vers kérdésével „Meddig nézed, Uram? Szabadítsd meg lelkemet a tombolásaiktól”. Nincs más lehetőségünk, mint az, hogy ezekből a „tombolásokból” Isten felé tekintsünk, Tőle várjuk, hogy ezeket az ellenséges hangokat megszelídítse bennünk és embertársainkban, Tőle várjuk, hogy „egyetlenünket” (17), azaz életünket megóvja az „oroszlánoktól”, azaz ellenségektől, és az ellenséges rajz-kontúrokat átformálja. Az átrajzolásban pedig nekünk is szerepet ad.

III. Fogadalomtétel. A 18., záró vers fogadalomtétel. A zsoltáríró megígéri, hogy a szabadítás után a gyülekezet közösségében fogja magasztalni és dicsérni az Urat. Sőt, azt is mondja, hogy az „erős nép” között fogja magasztalni Istent, azaz olyanok közt, akik hittársai, támogatják őt, erősek az Úrban. Jó lenne, ha mi is ezzel a fogadalomtétellel folytatnánk küzdelmeinket. Azzal a hitbizonyossággal, – annak ellenére, hogy az ellenség állandóan próbálja rajzolni az ellentétek, gyűlölködések és próbák képeit -, hogy Krisztus azokat porba írja (János 8,8), semmissé teszi, helyettünk perlekedik és feloldja vagy eltünteti életünkből. Imádkozzunk, hogy énekeskönyvünk 35. énekének 5 versét, a „hála legyen az Úrnak, Ki nyugalmat ád szolgáinak” valóságát valóban megtapasztaljuk. Ámen

 

 

Szóljon hozzá