“Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr
visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! “
Zsolt. 53,7
Azt gondolja a bolond, hogy “nincs Isten!”, szól az 53. zsoltár első sora (Zsolt. 53, 2. vers). Meg is fordíthatjuk, a kijelentést: aki azt gondolja nincs Isten az bolond. Mind bolondok tehát azok akik kimondva vagy kimondatlanul vallják nincs Isten. S te is az vagy ha ezt gondolod. Ez a gondolkodásmód egy viselkedésformát eredményez, megromlott utálatos cselekedetek sorát, mert a bűn büntetése maga a bűn. Nem lehet kikecmeregni ebből az ördögi spirálból.
De most nem a mélységről szeretnék beszélni, amibe az istentelenség sodorta az embert, nem a mocsokról melyben fekszik tehetetlenül, hanem a lehetőségről. A lehetőségről, hogy mégis van szabadulás, hogy mégis lehetséges! Van, mert az Atya Isten elküldte már a Szabadítót, az Üdvözítőt, JÉZUST – az Ő egyszülött Fiát.
A zsoltáros csak sejthette, csak reménykedhetett az eljövendő szabadításban, mi már tudjuk! Nekünk tudnunk kell! Mi inkább így kiáltsuk “jöjjön el!” aki eljött, és aki meghalt a kereszten bűneinkért, bűneidért, de aki feltámadott és azt ígérte vissza jön, hát
jöjjön el, hogy vége szakadjon az istentelenségnek. Jövel Uram Jézus, jöjj el hamar, hogy örülhessen minden, aki a tiéd!
Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod