„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.”
Zsolt 51,9
Mindannyiunknak vannak bűnei és ezt nem csak azért mondjuk, mert jól megtanultuk, hogy bűnben fogantattuk és születtünk. Gyakran érezzük ezeknek a bűnöknek a terhét, jönnek az álmatlan éjszakák, az embert villámcsapásként érő depresszió, bűntudat, amely minden örömöt csírájában megfolyt az ember életében. Ilyenkor igyekszünk megszabadulni ezektől, próbálunk kimosakodni a bűneinkből, de hamar rá kell jönnünk, hogy képtelenek vagyunk rá. Minél jobban igyekszünk magunkat kimosni a bűnből, annál jobban eltávolodunk Istentől és az emberektől is. Ismertem valakit, aki egy napon elhatározta, hogy ő megtér istenhez, ezért mindig magával vitte a Bibliáját és ha egy kevés ideje volt azonnal olvasgatta. Közben megszakított minden kapcsolatot a barátaival, minden segítségkérést visszautasított és ha valaki megszólította olvasás közben nyomban ráförmedt. Így van ez ha mi akarjuk megmosni önmagunk. Tudnunk kell, hogy csak Isten moshat meg, csak Ő vigasztalhat meg, csak Ő teremthet bennünk tiszta szívet.
Ezeket viszont nem azért teszi velünk az Úr, hogy csakis magunknak éljünk vele. Aki csak élvezni akarja a bűnből való szabadulás boldogságát, az semmivel sem jobb annál, aki önző módon csak a saját boldogulásával törődik. Ezért kéri a zsoltáros és kérjük mi is: „Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád”. Ámen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród