Zsoltár 51:3a
“Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességet szerint…”
Ez a bűnbánati zsoltár Dávid király paráznaságával kapcsolható össze. Nagyon jól tudja, hogy mind Isten, mind pedig felebarátja ellen súlyos bűnt követett el, de azt is átérzi, hogy az ember nem élhet bűnbánat és bűnbocsánat nélkül. Ezért kéri Istent, hogy könyörüljön rajta (3vs). Életünk alapvető szükséglete, hogy nézzünk szembe azokkal a zsákutcákkal, terhekkel, bűnökkel, amelyek a saját magunk gyengesége miatt sodortak a nyomorúságba. A bűnösnek szabadításra van szüksége! Ez a bűn ott van már földi életünk első pillanatában, mert “vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (7). Ez a határozott kijelentés reánk is vonatkozik, de megvan a lehetősége annak, hogy újjászülessünk. Ennek fontosságát hangoztatja Jézus: “Szükség néktek újonnan születnetek.” Dávid életében ez az újjászületés elkezdődött abban a pillanatban, amikor bűneit felismerte, és Istenhez intézte könyörgését. Dávidod Isten Lelke vezette el a bűnbánatig. Mi magunkban csak arra vagyunk képesek, hogy bűneinket napról-napra halmozzuk. Isten Dávid eme bűnös élethelyzetében elküldi Nátánt, aki kimondja: Te vagy az az ember! Dávid megvallja bűnét, és Isten szeretetének és bölcsességének titka az, hogy Ő kész megbocsátani. Az újjászületés Isten ajándéka. Ő ezt az ajándékot, ma is adni akarja, de ehhez szembe kell néznünk önmagunkkal, és kérnünk kell Isten csodálatos ajándékát!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek