Kezdőlap / Napi Ige / 2011. május 20.

2011. május 20.

“Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi, nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orcám elől”

(Zsolt. 48:18-19).

Úgy vagyunk Isten parancsolatainak megtartásával, mint a gyermek az édesapja szavával. Abban a pillanatban, amikor halljuk a jó szót, nem tudjuk felmérni annak hasznát, sem azt, hogy érettünk van. Nyűgnek, béklyónak érezzük az adott pillanatban, később megbánjuk. Visszaemlékezve a leadott figyelmeztetésekre, csak felnőtten tudjuk felmérni, hogy apánknak vagy Istennek igaza volt, amikor ezt és ezt mondotta.

Maga az Úr Isten  veti szemére Jákób házának az engedetlenséget, hogy úgy próbált meg élni, mint a pajzán csikó, amely elszabadult. Jól kifutotta magát, kedvére- kényére cselekedett, kifulladva egyszerűen levetette magát a földre, annyira sem futotta eltékozolt erejéből, hogy visszamenjen a ménhez. A csikósnak kell elmenni érette, meg kell simogatni, fel kell emelni, szekérre vagy vontatóra tenni, hogy el ne pusztuljon vagy ne legyen vadak martaléka.

És Isten utánunk jön, nemcsak azzal a  figyelmeztetéssel, hogy másképpen kellett volna, hanem az új lehetőség felkínálásával: mindent újra lehet kezdeni, de mindig úgy, hogy rá figyelsz, rá hallgatsz, amit mond, azt teszed. Nem leszünk- e egyszerű bábuk Isten kezében, ha mindig azt cselekedjük, amit Ő elvár tőlünk?  Nem bábuk, hanem hangszer leszünk az ő kezében, megszólalunk és bizonyságot teszünk róla, hogy az elveszített békességet újra visszanyertük, hogy a mi igazságunk  semmi, hogy gyermekeink és unokáink a mi ékköveink és ha “nincs is itt maradandó városunk”(Pál), mégsem a pusztulásba megyünk. Hitbizonyosságunk lehet.

Mered-e újra kezdeni és úgy folytatni tovább, ahogy Isten elvárja tőled vagy maradsz a parttalan és medertelen életeddel?

Fodor Lajos,
Halmi

 

Szóljon hozzá