Kezdőlap / Napi Ige / 2011. január 30.

2011. január 30.

„Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét.” 3 Mózes 24,15

Népünk életével és szokásaival sajnos összekapcsolódott a káromkodás is. Megfigyelhető, hogy a gyermekek hamar megtanulják a felnőttek által meggondolatlanul kimondott cifra beszédet. Sokszor apróságok miatt beszél így az ember: meleg van munka közben, valami vagy valaki megzavarta a napunkat vagy csak éppen így fejezzük ki nemtetszésünket. Ismertem valakit, aki minden reggel a munka megkezdése előtt nagy alázattal elmormolta: Uram segíts meg ma is. A munka hevében viszont az imádságos lelkület teljesen eltűnt és úgy belemerült a trágár beszédbe, mintha nem is fohásszal kezdte volna azt. A nap végén viszont ismét elmondta: Köszönöm Istenem. Biztosan nem én vagyok az egyetlen aki, ilyen és hasonló helyzettel már találkozott.

Az emberek sokszor bele sem gondolnak abba, hogy mit mondanak, kinek a nevét illetik mocskosabbnál mocskosabb jelzőkkel, de mondják, mert így hallották otthon, mert ez a megszokott beszéd egy bizonyos társaságban, munkaközösségben vagy éppen így szeretnék kimutatni saját nagyságukat. Persze senki sem gondolja komolyan az ilyenkor kimondott szavakat, na és Isten kegyelmes, szeretete határtalan, biztosan ezt is megbocsátja. Kifogásokból és mentegetőzésekből nincs hiány. Az bizonyos, hogy Isten a bűneit megbánó embernek megbocsát, de ettől még változatlanul igaz, hogy „ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét”. Így kell az átkozódó beszédre gondolnunk, hogy ez is bűn és ennek terhét hordoznunk kell, akkor is ha nem gondoltuk komolyan vagy csak épp elragadott az indulat.

A 14-ik vers szerint az Isten nevét átkozó embert a Mózes idejében halálra kövezték, hogy megtanulja mindenki milyen következménnyel jár ez a bűn. Ma már humánusabb eszméket vallunk, toleráljuk a másik ember másságát, közben pedig az Isten nevének szentsége egyre inkább veszít a fontosságából. Ha velünk is megtörténik néha, hogy meggondolatlanul használjuk beszédünkben Isten nevét, akkor ne szégyelljünk bűnbánó lélekkel Istenhez bocsánatért esedezni. Ámen!

Erdei Árva István

Szamoskóród

Szóljon hozzá