Kezdőlap / Napi Ige / 2011. január 3.

2011. január 3.

Textus: 3Móz.3-4.

“Hogyha hálaáldozattal áldozik valaki, ha tulokféléből, akár hímmel, akár nősténnyel áldozik: ép barmot vigyen az Úr elé. És tegye az ő kezét az ő áldozatjának fejére, és ölje meg azt a gyülekezet sátorának nyílásánál…”

Mózes harmadik könyve az ószövetségi gyülekezet istentiszteleti rendtartását rögzíti. Az istentiszteleti rendtartás alapfogalma a tisztaság. Tisztáltalan ember nem járulhatott Isten színe elé. A rendtartásnak fontos része volt az áldozatok bemutatása. Ott is csak ép, tiszta állatot lehetett áldozatként bemutatni. A különböző áldozatfajták részletezése – (egészen) égőáldozatok, az étel-, hála, tűz- és békeáldozat, a bűnért való áldozat, vétekért történő áldozat, dicsőítő áldozat, fogadásból vagy szabadakaratból történő áldozat – azt mutatja, hogy Istenhez, az Ő tisztaságához és szentségéhez nem lehetett akárhogy közeledni – még a közvetítő papok révén sem. A szokások szigorú előírásainak egy részét mai igénkben is olvashatjuk: megtalálhatjuk azt, hogyan kellett történjen a hálaáldozat bemutatása különböző tiszta állatok esetében (tulokfélék, juhfélék, kecske).

Az istentisztelet eme külsőségeinek leírásai előtt a mai olvasó értetlenül áll. Brutálisnak, primitívnek, idejétmúltnak és feleslegesnek tartja, a lelkészek sem prédikálják. Hiszen ma Istent másképp tiszteljük, már csak azért is, mert Krisztus eltörölte az ilyen ceremoniális törvényeket, és önmagát egyetlen, tökéletes és igazi áldozatként ajánlotta fel. Ő volt a Főpap is, aki az (ön)áldozatát bemutatta – miérettünk.

Ha a külsőségeknél maradunk, akkor gondoljunk arra, hogy a mai gyülekezetek élete, a mai istentiszteletek és ünnepek külsőségekhez kötődnek (például, karácsonyra visszagondolva: hol álljon a fenyőfa a templomban, mit kell tartalmazzon egy karácsonyi csomag és ki osztja, hogyan és mikor szavaljanak a gyerekek, milyen sorrendben történik az úrvacsoraosztás. Egyáltalán, milyen legyen az istentiszteletek rendje, vagy éppen egy templom berendezése, az ülésrend, stb., stb.), amelyek – a mai igénk történetiségéhez viszonyítva – talán kétezer év múlva már megmosolyogni való, furcsa szokásoknak tűnhetnek.

Ne felejtsük a lényeget: a külsőségek belső, szívbéli dolgokra irányítják figyelmet: a komolyságra, tiszteletre, hálára, hitre, tisztaságra.

Az ember mindig külsőségekhez köti belső, lelki világát. Így van ez a hitével is. Ha viszont csak a külsőség marad, akkor minden megüresedik, értelmetlenné válik, ahogy megüresedett a mózesi törvények betartása. A „hálával áldozzál az Istennek” felszólítást nem vették komolyan, minden zengő érccé, pengő cimbalommá, szokássá degradálódott. A lényeg eltűnt.

Kedves Olvasó! Az új esztendő hajnalán Te őrzöd a lényeget? Vagy pedig ebben az évben is a külsőségekkel leszel megelégedve, és azokat tartod fontosnak? Nehogy megüresedj!

Kovács József

kisbábonyi lelkipásztor

Szóljon hozzá