Kezdőlap / Napi Ige / 2011. január 14.

2011. január 14.

3Mózes 12, 7-8

„Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak.  Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerlicét vagy két galambfiat”

Az Isten szerinti rend kiterjed az élet minden területére, így a gyermeket szülő anya életére is. A 12-ik részben az Úr kijelenti Mózesnek, hogy mennyi idő és milyen meghatározott cselekmények után térhet vissza a gyermeket szülő nő a hétköznapi életbe. A rendelet arra is kitér, hogy fiúgyermek esetén harminchárom napot, leány esetében viszont hatvanhat napot kell otthon töltenie. „Mikor pedig letelnek az ő tisztulásának napjai” (3Mózes 12,6), vagyis a kijelölt idő után az anya áldozatot kell vigyen a gyülekezet sátorához. Valószínűleg ide vezethető vissza a még ma is élő hagyomány, hogy az édesanyának a szülés utáni első útja a templomba vezet.

Az égőáldozatra szánt állat egy esztendős bárány kellett legyen, a bűnért való áldozathoz pedig, galambra vagy gerlicére volt szükség. Azonban ha valakinek nem telt arra, hogy egy bárányt vigyen, az vihetett helyette két gerlicét vagy két galambfiat. Ebben is megmutatkozik, hogy Isten nem úgy gyakorolja az embereken a szuverenitását, hogy közben megnehezíti azoknak életét. Ellenkezőleg. Mára az orvostudomány is megalapozta azt, amit Isten több ezer évvel ezelőtt parancsba adott a népnek, ugyanis az anyának szüksége van arra az egy-másfél hónapos pihenőre a szülés után. Isten lehetővé teszi az anyáknak, hogy megszabott keretek között térhessenek vissza a közösségbe, így elejét veszi minden rosszindulatú beszédnek. Ezzel pedig nem nehezíti azoknak az életét, akik amúgy is nehéz körülmények között élnek. Az áldozatot nem az teszi hitelessé, hogy most éppen egy éves a bárány, kövér vagy hibátlan. Az özvegyasszony két fillérét jutatja ez eszünkbe. Minden áldozatnak az értékét az fejezi ki, hogy milyen szívvel, hálaérzettel adjuk. Hálás szívvel úgy is csak a tőlem telhető legjobbat adhatom, legyen az bárány vagy galamb. Isten a lehető legjobbat Jézus Krisztussal már megadta nekünk. Az ezért érzett hála viszont mennyire határozza meg életünk? Ezzel a kérdéssel kezdjünk el imádságos lelkülettel önvizsgálatot tartani. Ámen!

Erdei Árva István

Szamoskóród

Szóljon hozzá