Kezdőlap / Napi Ige / 2011 augusztus 7.

2011 augusztus 7.

Olvasandó: Jn 11,45-51

„Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”  Jn. 11,49-50

Manapság divatos szónak számít karmáról beszélni, ami azt jelenti, hogy az emberi tettnek örök következményei vannak, meghatározza életemet. Minden ami ér: betegség, veszteség, szerencsétlenség, mind-mind tetteimnek következménye, és ezzel szemben tehetetlen vagyok. Jézus tanítványai is ezt gondolták, amikor a vak emberrel kapcsolatosan arról vitatkoztak, hogy vajon ki vétkezett: ő, vagy a szülei? Jézus megszégyeníti őket okoskodásukban és azt mondja, hogy gondolkozásukban zsákutcába jutottak, ugyanis az az ember nem azért vak, mert valaki vétkezett a családban, hanem azért, hogy Ő látóvá tehesse.

Mi köze ennek a bevezetőnek a mai igéhez? Az, hogy az ember ma is azt gondolja, hogy be van zárva egy börtönbe, aminek az a neve, hogy sors, vagy végzet, és abból semmilyen módon nem jöhet ki. Kajafás tudta és akarata ellenére, arról jövendölt, hogy Jézus, halála által összetöri és legyőzi az úgynevezett sorserőket, mert Ő azért jött, hogy az emberlét bezárt sorsát kinyissa, azaz szabaddá tegye azokat, akik hisznek Őbenne.

Sokan vannak azonban olyanok, akik ez ellen tiltakoznak, mert az jó számukra, ha az emberi létben minden marad a régiben, minden marad mozdulatlan. Nem kell, hogy az ember Jézusban feltámadjon, nem kell megújuljon, nem kell kilépjen önmagából. Ennek volt képviselője Kajafás is, ezért ítélik halálra Jézust. Míg Kajafásék döntése mögött hatalomféltés és rosszindulat volt, Isten döntésének mozgatója csodálatos szeretet.

Ez előtt a szeretet előtt nyíljon meg a szívünk, ennek a szeretetnek adjunk teret életünkben, hogy mint börtönünkből kiszabadított foglyok, szabadságunkat arra használjuk, hogy országát építsük, amíg élünk. Ámen.

Nagy Róbert,  Apa

 

Szóljon hozzá