Kezdőlap / Református hírek / Tollvonás: Miből lesz a cserebogár?

Tollvonás: Miből lesz a cserebogár?

Forrás: www.reformatus.ro

Nemrég családommal együtt a Rózsák parkjába mentünk sétálni. Kolozsváron az elmúlt időben a polgármesteri hivatal segítségével néhány parkot felújítottak. Kellemessé téve a sétálást valamint a gyerekeknek a játszást. Ilyen hely a Szamos partján levő Rózsák parkja is. A sportcsarnok melletti uszodától hosszú bicikliút valamint sétány vezet a parkig. Ezen indultunk el: nagyobbik fiam biciklivel, lányom görkorcsolyával, kisebbik fiam kismotorral.
Kisvártatva megérkeztünk a parkba, ahol biciklipálya, görkori pálya van kialakítva, szökőkút, padok, sétálóhely. Lehet teniszezni, sakkozni, pingpongozni, a nagyobbaknak erőgépek állnak a rendelkezésére, a kisebbeknek pedig játszótér. Nyugodt, kellemes hely, ahova kisgyerekes családok (de idősebbek is) nagy örömmel látogatnak el. Viszonylag távol a város zajától, fák között, kellemes környezetben lehet kikapcsolódni (talán csak a rózsák hiányoznak). Szinte mindig találkozunk ismerősökkel, barátokkal. Nem történt ez másképp most sem.
Ahogy megérkeztünk, a gyerekek megszabadultak a kellékektől (bicikli, görkori) és nyomban a hinták, csúszdák felé vették az irányt. Már menet közben láttam, hogy több (számomra ismerős) magyar család igyekszik a park fele gyerekekkel. Valahogy úgy alakult, hogy a hinták környékén a mieink mellett két kisebb román fiút leszámítva mind magyar gyerekek játszottak. És természetesen hangosan beszélgettek, kiabáltak. Nos innen indul a történet.
Az egyik hat-hétéves forma fiú egy idő után megunta az idegen beszédet. – Te, hogy beszélnek ezek? – fordult a barátjához. – Magyarul – jött gyorsan a válasz. – És mit keresnek itt? – faggatta tovább a társát. – Hát itt laknak. Tudod – magyarázta a másik – itt Kolozsváron sokan élnek mások is, magyarok, franciák…
Tovább is folytatta volna, de „barátunk”, a hat-hét éves forma kisfiú hamar a szavába vágott: hagyjad csak, ezeknek el kell innen menniük, itt mi lakunk csak, románok! – hangzott a határozott kioktatás.
No lám csak, miből lesz a cserebogár – gondolkodtam el hirtelen. Vajon ezt a gyereket mire tanítják szülei? Mert valószínű, e szöveget nem véletlenül mondta. Hasonló jellegűt már biztos hallott valahol. És az csupán otthon lehetett. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy majd iskolában megtanulja a dákó-római elméletet, meg azt, hogy itt az ázsiai magyar horda csak jövevény, amely ezer éven keresztül meggátolta a művelt és intelligens román faj kifejlődését, akkor már rögtön előttünk áll a „hegyi francia” vagy a „puidedac” mintapéldánya. És akkor azon se csodálkozzunk, ha az ilyen egyed néhány év múlva egy CFR-U meccsen torkaszakadtából üvölti végigvonulva társaival a kincses város utcáin, hogy „afara, afara cu ungurii din tara!”. Aztán 15-20 év múlva az ilyen fog rászólni a körülötte állókra, hogy csak románul beszéljenek, különben mehetnek Budapestre. A jobbik esetben, nyilván. Rosszabbik esetben ütlegelni vagy egyenesen gyilkolni kezd. Ha pedig ez a kreatúra még politikára is adná netán a fejét, nyilván tudjuk, milyen diskurzusokat hallhatnánk tőle.
Nos, ebben a közegben kell nekünk kisebbségi jogokért, magyar egyetemért, önrendelkezésért harcolnunk. Ahol már a kisiskolásokat is bántja az idegen szó.
Somogyi Botond, üzenet.református.ro

 

Szóljon hozzá