„Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg volt, aki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait” Jn 11,2
Lázár feltámasztásának történetében szinte végig fő helyen szerepelnek a testvérek. De, ha még mélyebbre nézünk, észrevesszük: ez a család, a Mária, Márta és Lázár alkotta közösség, más, mint a többi. Nem félnek kérdezni, nem szégyellik a hitüket kimutatni, nem rettennek vissza a szent perlekedéstől. És mindezt úgy, hogy közben mélyül a hitük!
A kezdőgondolat, amellyel János felvezeti az újabb csodát, egy testvéri, hívő gesztusról szól. A 12. rész elején arról olvasunk: Mária drága nárdus olajjal megkeni Mestere lábát, hajával pedig szárazra törli. Hála mindazért, amit Megváltója a testvérért tett, akit a halálból, a legyőzhetetlennek hitt elmúlásból visszahozott.
Máriára figyeljünk. Arra a lánytestvérre, aki más, mint Káin, más, mint József bátyjai, aki a Jézus Krisztus szeretetében megtisztult testvéri érzelemmel tud viszonyulni a másikhoz. Mert mellette minden megváltozik, még az a testvéri irigység is, amely sokszor egész lényünket kitöltő erőként hatalmasodik el rajtunk.
Lehet ilyen testvér is lenni. Szeretnél ilyen testvér lenni? Szeretnéd, ha így viszonyulna hozzád is a testvéred? Jézushoz kell menni, hozzá kell vinni a magad, családod, szeretteid, a testvéred életét. Mert új életre kelti.
Varga Botond, segédlelkész