„Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben”
Zsolt 29,2
Olvasandó: Zsolt 29
Minden hívő ember örömmel figyeli, hogy húsvétkor és amúgy a nagyobb ünnepeken sokkal többen vesznek részt az istentiszteleteken. Sokan tartják fontosnak azt, hogy adják az Úrnak neve tiszteletét és többek között ez is boldoggá teszi az ünnepet. Viszont ha a fenti igeverset teljességében figyeljük, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a tiszteletadás, imádás szent ékességben kell hogy történjen. Ha ezt személyessé tesszük, akkor érezzük, hogy nem csak felhív az Úr tiszteletére az ige, nemcsak figyelmeztet, de vádol is.
Mennyire telt el szent ékességben az ünnep? Az istentiszteleteken törekedtünk erre, vagy csak a régi szép szokás nem akartuk megszakítani? Mit jelentett nekünk az eltelt húsvéti ünnep? Gazdagon terített asztalt, rég nem látott barátokat, éjszakába nyúló tivornyázást? Mindezek mellett tudtunk-e hallgatni az élő Jézus Krisztusra, aki átokká lett értünk, hogy nekünk életünk legyen? Sok olyan kérdés merül fel bennünk, melyekre nehéz szívvel válaszolunk, de szükséges ez az önvizsgálat.
A mi Atyánk kegyelméből élhettünk és ünnepelhettünk az elmúlt napokban is. Tapasztalhattuk, hogy „az Úr megáldja népét békességgel”(Zsolt 29,11). Ezért is adjunk hálát Istenünknek. Ámen!
Erdei Árva István,
Szamoskóród