Kezdőlap / Napi Ige / 2011. április 23.

2011. április 23.

Zsoltárok. 25.

A huszonötödik a zsoltárok között az egyik legismertebb énekeskönyvi énekünk, hiszen dallama felemelő, a szövege pedig annyira jellemző a mi hitéletünkre. Egyáltalán nem úgy gondolunk rá, mint „Dávid zsoltárára”, hanem mint a mienkre…ezt bizony mi is írhattuk volna, hittapasztalatból.

Felemeljük a szívünket a földi élet harcaiból, ahol megsebzik, ahol bántják, ahol megalázhatják, ahol elárulják, felemeljük az Úrhoz! Mikor elfáradunk, Istenhez megyünk nyugalmat és erőt találni, ennek az útját írja le a 25. zsoltár. Néha emberekhez beszél, noszogatva, vagy boldogan, vagy bizonyságot téve, néha Istenhez fordul, fohászkodik valamiért, alázatosan könyörög bocsánatért, ígér és oltalmat kér magára, mert a tekintete a földre tévedt és újra az ellenségeit látja. Szinte lüktet az egész zsoltár, ahogyan egyszerre van az éneklő-olvasó lelke a földön és az Úrnál a magasban…

Olvasni csendben, lassan, olvasni hangosan, lüktetően, énekelni ritmusra-mind mind egy lehetőség a lelkünk megfürdetésére az Úr jelenlétében. Az utolsó mondata pedig már nem csak magát látja, a népéért is fohászkodik: olyanok, amilyenek nemzettársai, de esdi számukra a menekülést. Szárnyaljon hát a lelkünk és tanuljunk a zsoltárostól! Ámen.

Somfalvi Edit,

Túrterebes

Szóljon hozzá