Zsid. 11, 23-40 „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.” (24-26. versek)
Az adventi készülődés véget ért, itt a Karácsony. Mire jutottál a várakozás, készülődés ideje alatt? Hogyan talált meg téged az ünnep és te megtaláltad-e a Gyermeket, és felismerted-e Benne a Szabadítódat? Ebben az egész fejezetben arról olvashatunk, ószövetségi példákon keresztül, hogy Isten a hitben járókkal miként cselekedett jól. Különböző, változatos életek, amelyekben igazán a közös „csak” a hit. Ennek, az Istenbe vetett hitnek eredménye egyrészt az, hogy Istent mindig maguk mellett tudhatták, azok által a csodák által melyeket az Úr cselekedett velük. Másrészt, ahogy Mózes is, tudtak helyesen dönteni. Helyes döntés lemondani arról, hogy a Fáraó unokája legyen? Helyes döntés Egyiptom kincseiről lemondani? Emberi butaság, gondolnánk. Inkább emberi szemszögből butaság. A hit prizmáján keresztül azonban megváltoznak a dolgok. Más irányba terelődik a tekintet. Megláthatja az ember, hogy miként lehet, nem világi hatalmasság, hanem a világ feletti Hatalmasság gyermeke, felfedezheti Egyiptom mulandó kincsein túl, az igazi kincset, az örök életet.
Kérjük ma imádságban együtt, hogy a betlehemben megszületett Csemete, növelje hitünket, hogy a hit prizmáján keresztül nézve egymást, megtaláljuk életünk igazi célját és ez által értelmét. Ámen
Simon Attila
Tamásváralja