Kezdőlap / Napi Ige / 2010. december 17.

2010. december 17.

„Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített. Minden fõpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal, A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a + sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.”

Zsid 8,1-5

Az adventi önvizsgálat során sokszor fordítjuk tekintetünket magunk felé. Tükröt tart elénk az úrjöveti várakozás, melyben sokminden meglátszik. Nézegetjük ezt a képet, vizsgálgatjuk: vajon hol a hiba? Azonban, ameddig csak magunk tükörképével vagyunk elfoglalva, fennáll a veszélye, megszokjuk, amit látunk, normálissá válik, és már nem érezzük szükségét a változásnak.

A levél írója, mintha csak megfogná a fejünket, és felemelné. Elfordítja azt saját tükörképünkről, és megmutatja az igazi Főpapot „aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle”. És, amikor Őt szemléljük, ha a mindennapi életben és a szolgálatban egyaránt Ő a minta, nemcsak adventünk, de egész életünk kiteljesedik.

Azt olvassuk az ötödik versben, hogy a papok „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak”. Sokszor azonban ez üres formalitássá válik. Ahogyan az ószövetségi áldozat utálatossá vált Isten előtt(Ám 5,22), nekünk is figyelnünk kell szokásainkra. Hogy az adventi gyertyagyújtás, a karácsonyra való felkészülés, bűnbánati alkalmaink és a sákramntumokkal való élés ne megszokás, hanem Istenhez, Krisztushoz közelebb vivő hitélmény lehessen.

Varga Botond

Szatmár-Láncos, slp.

Szóljon hozzá