Kezdőlap / Napi Ige / Visszatekintés és hálaadás Dabolcon

Visszatekintés és hálaadás Dabolcon

Forrás:  frissujsag.ro

„Valamikor azt mondák, a dabolci gyülekezetnek nincs már jövője — de Isten szüntelenül kézen hordozza ezt a maroknyi gyülekezetet.” Szilágyi István Róbert lelkipásztori szolgálatának 15. évfordulóján a visszatekintés és hálaadás jegyében ünnepeltek.

„Az Úr csodásan működik” – zengett vasárnap a hívek és a kisbábonyi, halmi vendégek éneke a 152 éves dabolci református templomban a visszatekintő és hálaadó, ünnepi istentiszteleten abból az alkalomból, hogy Szilágyi István Róbert lelkipásztor 15 éve szolgál a Dabolci Református Egyházközségben — a Szatmári Egyházmegye második legkisebb gyülekezetében, amelynek önálló lelkésze van — és nem csak a lelkeket építi, hanem keményen és makacsul, szívében hittel és reménységgel, meg nem inogva, az egész közösséget is. Az Úr valóban csodásan működik, hiszen ez a 124, javarészt idős reformátust számláló egyházközség az utóbbi években olyan feladatokba fogott bele és sikeresen be is fejezett, amelyek egy jóval nagyobb – és miért ne, módosabb – közösség számára is komoly kihívást jelentenek.

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!” — nem véletlenül választotta a Zsoltárok Könyvének eme verseit ünnepi igehirdetése alapgondolatául Szilágyi István Róbert lelkipásztor, visszapillantva 2002 augusztusának első vasárnapjára, amikor először hirdette Isten igéjét a Korintusbeliekhez szóló levélből a különleges, torony nélküli templom szószékéből az akkor még 220 lelket számláló gyülekezetnek. „Visszatekintés vasárnapja ez és a hálaadásé: Uram, te cselekedtél. Rohanó világunk betegsége, hogy nem tudunk megállni és hálát adni Istennek mindazért, ami van. Pedig Isten cselekszik: ‘Szólt az Úr és minden lett’ — cselekedett a teremtés történetében, cselekedett a Golgotán, mert szeretett bennünket. Már ez okot ad a hálára, megköszönni, hogy cselekvő Isten, aki kézen hordoz bennünket és gondot visel reánk. Ott van szüntelenül mellettünk és nem hagy el bennünket; erőt ad, hogy megálljunk mellette, s hogy hordozni tudjuk a kereszteket. Láthattuk az elmúlt években: az Úr csodásan működik: adott erőt, kitartást, cselekedett. Mi pedig csodálkoztunk, hogy egy ilyen kicsi gyülekezet ravatalozót épít, rendbe teszi a temetőt, kívülről – belülről felújítja a templomot, ezt a hatalmas épületet, villamosítja a harangot — az Isten bennünket itt Dabolcon kézen hordoz! Sokszor felvetődött: ez a maroknyi gyülekezet hogy bírja el a feladatokat? Jött Isten és segített, többel is mint szükség volt s megkezdődhetett a gyülekezeti terem építése s be is tudtuk fejezni azt.

Szóljon hozzá