“F l p gy sz lt: Uram, mutasd meg nek nk az Aty t, s az el g nek nk!” Jn 14,8
Olvas sra: Jn 14,7-11
Olvasva a verseket, az jutott eszembe, ami szinte naponta lej tsz dik az emberi kapcsolatokban: elbesz l nk egym s mellett. n mondok egyet, te m sra figyelsz, m st hallasz meg, m st rtesz abb l, amit mondani akarok. Eg sz tudom ny g p lt ki arra, hogy ezt az emberi magatart st m rje, jav tsa, megrendszab lyozza.
F l p, a tan tv ny, ugyan gy besz l el J zus mellett. Benne az Atya mutatkozik be a tan tv nyoknak, de az embernek enn l t bb kell. Az Atya olyan t voli, olyan megfoghatatlan, hogyan lenne lehets ges, hogy a mi Mester nk, akit vek ta ismer nk, Benne jelenne meg? Nem, ez nem lehet! Valamit biztos rosszul rtettem!
Mutasd meg nek nk az Aty t! Mutass valami bizony t kot! Valami k zzelfoghat t! Napok m lva hangzik el: mutasd a kezeden, a l badon, az oldaladon, a homlokodon a sebeket, s majd hisz nk! De addig? Bizony t kok n lk l nek nk nincs hit nk.
Varga Botond,
Kisb bony