Jn. 5, 31-36
“M s az, a ki bizonys got tesz r lam; s tudom, hogy igaz az a bizonys gt tel, a melylyel bizonys got tesz r lam.” (Jn. 5,32)
Krisztus beteljes ti a feladat t. Embereket gy gy t, halottakat t maszt fel, csod inak h rei bej rj k Izrael telep l seit, s b r az emberek rvendeznek, boldogok, hogy meggy gyultak, hogy lnek, hogy a csod k r szesei lehetnek, de az epif nia sz mukra egy kiss szokatlan.
Izr el fiai megszokt k m r, ha Isten megjelenik, kinyilatkoztatja mag t, akkor valami nagyon szent, fontos, t rt nelmi esem ny zajlik le. Szinte l tjuk lelki szemeinkkel az sz vets gi szerepl jajvesz kel s t: “Jaj n kem, elvesztem, mivel tiszt talan ajk vagyok s tiszt talan ajk n p k zt lakom: hisz a kir lyt, a seregeknek Ur t l t k szemeim!”(Es.6,5). Ezt az ellentmond st, ami az Isten Szents g hez, megjelen s hez p ros that , nehezen tudj k a zsid k egy k z tt k feln veked , szel dlelk fiatal tan t eset ben elfogadni. Tal n ezzel magyar zhat Krisztus kijelent se: “Ha n teszek bizonys got magamr l, az n bizonys gt telem nem igaz.”(Jn. 5,31).
Krisztus azt mondja Jn. 5, 32-36-ban, hogy tetteib l, cselekedeteib l fel lehet ismerni azt, hogy Isten Fia, s hogy ezek az bizonys gtev i, hiteles t i. Kor bban az 5. r sz elej n egy beteg ember nem ismeri fel meggy gyul s nak csod j ban az Isten Fi t, a nem e vil gb l val t, akinek hatalma van a csod ra, aki k pes v ltoz st hozni, az emberi sorsokban. Te milyen bizonys gtev je vagy Krisztusnak? Felismered-e azt, hogy ppen a te letedben is sok pr bat tel, betegs g, f jdalom volt, de a Krisztus hatalma mindezeket megv ltoztatta s rzed, hogy benne er s, eg szs ges s boldog tudsz lenni? Boldog az az ember, aki Krisztus bizonys gtev je tud lenni. men.
Kiss J zsef,
Szatm rp lfalva