“Mert k rve k rtem a ti aty itokat, amikor felhoztam ket Egyiptom f ld r l, mind e mai napig,
sz ntelen l k rv n s mondv n: Hallj tok meg az n sz mat!” (Jeremi s 11, 1 8)
A sz l akkor boldog, ha l tja, hogy gyermeke az igazs g tj n j r. Ekkor l tszik meg igaz n a sz l nevel se, s igaz b l az, hogy a gyermek sz m ra mennyit is jelent a b lcsebb ember szava.
Aki sz l k nt gyermeket nevel, tudja, hogy mit jelent naponta a sz p sz val val l leksimogat s. Olykor kudarcok sorozat val, makacss ggal val szembes l ssel a “nem” tagad szavak sorozatos ism telget s vel tal lkozunk. Ilyenkor egy kicsit elszomorodunk, de soha nem adjuk fel, mert a sz l i fogadalom s felel ss g k telez. Ma egy ilyen atyai k relem hangzik a mindenkori id kb l, benne felfedezhetj k Isten agg dalommal teli szav t, szomor s g t, mert sem aty k, de a jelek szerint sem a fiak nem hajland ak meghallgatni az int szav t. Pedig az egyiptomi fogs gb l val szabadul s el tt azt mondja Isten M zesnek a csipkebokorn l: “…meghallottam az sanyargat ik miatt val ki lt sukat” (2 M zes 3:7b). Az atya gy szeret, soha nem fordul el gyermek t l, a panaszt, a f jdalmat mindig meghallja s elibe siet, hogy seg tsen, hogy minden t odaadja a gyermek rt, hogy az ne rezzen semmilyen hi nyt. Azonban a t bsz z vig tart kegyelmi id , most Izr el sz m ra lassan lej r, mert a “sz ntelen k r sre” csakis tagad s rkezett.
Ez rt k zel van a babiloni puszt t s. Tele van a poh r! Szoktuk mi is mondani gyermek nknek, ha sszegy lnek a kih g sok. Ma kedves testv reim legyen sz munkra a kijel lt ige utols
mondat nak felsz l t sa r k figyelmeztet s, hogy halljuk meg az Isten tan cs t, hogy gy ny rk dj n mai gyermekeiben. men!
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek