“Akkor monda Azari s, Hos j nak fia, J han n, K re nak fia, s valamennyi kev ly f rfiak, mondv n Jeremi snak: Hazugs got sz lsz te, nem k ld tt t ged az Asr, a mi Isten nk, hogy ezt mondjad: Ne menjetek be gyiptomba, hogy ott tart zkodjatok.” (Jer. 43,2)
K l n s dolog a kev lys g, m sk nt megnevezve d lyf, g g, b szkes g, m sok len z se. Nem t nik olyan rettenetes b nnek, de m gis szembe ll t Istennel s az akarat val, ahogyan az t rt nt a J d ban l zsid kkal is Jeremi s idej ben. A vezet k, a tisztek b ztak a saj t elk pzel s kben, miszerint Egyiptom biztons got ny jt nekik, ezzel ellent tben viszont a helyben marad s egyenl a hal llal vagy a szolgas ggal. Teljesen jogosnak t nik a f lelm k s a menek l s k. Jeremi s pr f ci ja egy ilyen helyzetben k sz bolonds gnak t nt, de a n p nem tudta, amit P l gy fogalmaz meg: “Mert az Isten bolonds ga b lcsebb az emberekn l“(1Kor. 1,25).
A katolikus egyh z a h t f b n k z tt az els helyen tartja sz mon a kev lys get. Ezek olyan b n k, amelyek nmagukban nem annyira t letesek, azonban el seg tik m s b n k n veked s t. Azari snak, Hos j nak s a t bbi f rfinak nem a kev lys g volt a legnagyobb b n k, hanem az, hogy nem hallgattak Istenre. Nem voltak hajland ak feladni a b szkes g ket az Istennek val engedelmess g rt. J zus Krisztus f ldi munk ss ga idej n azokat r szes tette kegyelemben, akik megal zt k magukat. Ek zben a kor vall si elitj t ppen a kev lys g akad lyozta meg az igazs g felismer s ben, “mert az Isten a kev lyeknek ellene ll, az al zatosaknak pedig kegyelmet d“(1 P t. 5,5).
K rj k Istent, hogy t rje ssze a benn nk l v kev lys get. Ne akarjunk b lcsebbek lenni az Aty n l, hanem al zatos k ny rg sekben k rj nk t le tmutat st.
Az Asr el ha t rod A sz v al zat t,
t nemhi ba v rod: Bet r hozz d, meg ld.
A testi g g: hal l! De b n det ha b nod,
Szent Lelke b ven rad, S a sz v dv t tal l.
(184,3)
men!
Erdei- rva Istv n,
Szamosk r d