„Avagy nem tudjátok-é, atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él?” – (Róma 7,1)
Pál itt a törvény említésekor nem a Sinai-hegyen kapott törvényre gondol, hanem úgy általában a törvényre. Például a polgári törvényekre is gondolhatunk, amelyeknek a betartása kötelező minden ember számára. Aki ezeket áthágja, annak szembe kell néznie a törvény szigorával, azaz el kell viselnie a törvénytelen cselekedetének a következményét. Ilyen értelemben – az apostol szóhasználatával élve – „a törvény uralkodik az emberen, amíg él.” Természetesen ez igaz Isten törvényére is: aki nem tartja be, az Isten ítéletét vonja magára, ami végső soron halált jelent.
Csakhogy bebizonyosodott, hogy valójában egyetlen ember sem képes betartani Isten törvényét, így hát minden erőfeszítése ellenére nem szabadulhat a törvény áthágásának szigorú és végzetes büntetése alól, a haláltól. Mi lehet hát a megoldás? Bármilyen furcsa is, de ez nem más mint a meghalás! Az életben levő ember nem szabadulhat a törvény átkától, csak akkor lesz szabad, ha meghal. Amikor a halálraítéltet kivégezték, onnantól kezdve semmi dolga a törvénnyel, amelynek alapján halálra ítélték. A törvény ki lett elégítve, innentől kezdve nincs hatalma rajta. De hogy ne kelljen elpusztulnunk, helyettünk Jézus Krisztus vette magára a törvény bűntető ítéletét és helyettünk halt meg a kereszten, hogy megszabadítson bennünket a jogos haláltól.
Hogy ez még érthetőbb legyen, az apostol egy példával illusztrálja: a házasság törvényével. Amíg él a férj, addig a feleség hozzá van kötve törvény szerint. De ha meghal a férj, a feleség felszabadul e törvény alól. Férje életében házasságtörőnek bizonyul, ha más férfihez megy, de férje halála után szabadon férjhez mehet, emiatt nem követ el bűnt. Ha meghalunk a törvényre nézve, akkor nem uralkodhat többé rajtunk. De ezt a szabadságot egyedül és kizárólag Krisztus halála tudja érvényesíteni számunkra, hisz csak az ő halála tudta kielégíteni a törvény követelését. Ezért mi meghaltunk a törvénynek Krisztus teste által, hogy az Úréi legyünk, „aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” (4. vers). Ezért beszél Pál a hatodik rész elején arról, hogy akik megkeresztelkedünk, azok Krisztus halálába keresztelkedünk bele, „hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból…, azonképpen mi is új életben járjunk.” (Róma 6,4). “Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 6,11).
Tehát a törvény bilincseit lerázva, Krisztus uralma alá kerültünk s általa gyümölcsöző életet élhetünk. A törvény nem tud többé vádolni, akkor sem, ha vétünk ellene, mert vétünk, ámde Krisztus betöltötte helyettünk, és ha hiszünk benne, annak ellenére, hogy vétünk a törvény ellen, kérve bűneinkre a bocsánatot, biztosan megkapjuk. Ebben a felszabadultságban éljük az életünk, “a lélek újságában és nem a betű óságában?” (Róma 7,6).
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos