,,Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” – (János 20,24-31)
A felolvasott történetben Jézus Krisztus egy nagyon szép lelkigondozást folytat a tanítványai körében. Megjelent Jézus nekik, hogy jelenlétével túlmutasson az átélt veszteségeken és fájdalmon. De tudjuk, hogy egy valaki nem volt jelen, és ez Tamás. Talán azért nincs ott Tamás amikor megjelenik Jézus, mert magában akarta feldolgozni, hogy hogyan lesz majd tovább. Mi lesz az életével. És hiszem, hogy ezt az érzést mi is ismerjük amikor elveszítünk valakit, amikor jó egyedül lenni, amikor nincs szükségünk emberek jelenlétére.
Tamás visszatér a tanítványi körbe. A fájdalom, a nagy bánat legtöbbször arra készteti az embert, hogy végleg szakítson azzal, ami fájdalmat okozott neki, de Tamás nem akar szakítani Jézussal és a társaival. És aztán ezek a tanítványok, elmondják, hogy ,,láttuk az Urat.” De ő nem hiszi. Hitetlenségét meg is fogalmazza: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”
Azt olvassuk a folytatásban, hogy nyolc nap múlva újra megjelenik, hiszem, hogy ebben a megjelenésben csak Tamás miatt jött. ,,Békesség néktek”. És megszólítja Tamást. „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus ott azt adta amire éppen szükségük volt. Békességet. Azt a békességet ami nem zavartalan de megzavarhatatlan. Kérjük Urunkat, hogy számunkra is ne többet és ne kevesebbet adjon, csak is az ő békességét, mely lecsendesít, megnyugtat, és eloszlat minden félelmet bennünk. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob