„Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldöm titeket.” – (János 20,21)
Gyakran érezzük úgy magunkat a hétköznapokban, mint a tanítványok azon az első húsvéti estén: behúzzuk a függönyöket, kulcsra zárjuk a szívünk ajtaját, mert félünk a csalódástól, a bizonytalan jövőtől vagy éppen a saját kudarcainktól. A tanítványok is ott ültek a zárt ajtók mögött, tele bűntudattal és rettegéssel, hiszen elhagyták Mesterüket a bajban. De nézd meg, mit tesz Jézus! Nem dörömböl az ajtón, nem kér számon, és nem hánytorgatja fel a múltat. Egyszerűen megáll a szoba közepén, és azt mondja: Békesség nektek!
Ez a békesség nem azt jelenti, hogy varázsütésre eltűnnek a gondjaid, vagy soha többé nem ér baj. Ez a békesség maga Jézus jelenléte. Azt üzeni neked ma: Itt vagyok veled a félelmeid ellenére is, megbocsátottam neked, és nincsen köztünk többé válaszfal. Ez az a nyugalom, amire a legfárasztóbb munkanapon vagy a legnehezebb családi helyzetben is szükséged van.
Azonban Jézus nem azért adja ezt a békességet, hogy megálljunk nála, és bezárkózzunk a saját kis lelki nyugalmunkba. Küldetést ad: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldöm titeket.” Ez a mondat arról szól, hogy te is fontos vagy Isten tervében. Ahogy Őt küldte az Atya, hogy szeressen, gyógyítson és reményt adjon, úgy küld most téged is a családodhoz, a munkatársaidhoz vagy a szomszédodhoz. Nem a saját erődből kell tenned, hiszen Ő Lelket is ad.
Ma neked is ezt mondja: Ne félj kilépni a zárt ajtók mögül! Menj, és mutasd meg a környezetednek azt a szeretetet és türelmet, amit tőlem kaptál. Nem vagy egyedül a küldetésben, mert az a Krisztus jár előtted, aki minden falat és a halált legyőzte. Ámen
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja