,,Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” –(Róma 3,28)
Mindannyian kegyelemre szorult emberek vagyunk. A Szentírás szerint a cselekedetek nagyon fontosak. Nem mindegy hogyan él egy hívő ember, és mit cselekszik. Akkor, amikor Jézus Krisztus egész földi munkáját összefoglalták egy fél mondatban így hangzott: széjjeljárt, jót tévén. Éppen ezért, nem mindegy az, hogy rólunk is mit lehet elmondani, hogy mit teszünk: jót teszünk-e, vagy valami mással töltjük az életünket.
A Második Helvét Hitvallás a 16. fejezetében hosszan és részletesen ír erről. „Jóllehet tehát azt tanítjuk az apostolokkal, hogy az ember ingyen kegyelemből igazul meg a Krisztusban való hit által, nem pedig valamilyen jó cselekedetek által, mégsem becsüljük le vagy kárhoztatjuk a jó cselekedeteket, mert tudjuk, hogy az ember nem azért teremtetett, sem nem azért született újjá hit által, hogy ne csináljon semmit, hanem inkább azért, hogy szüntelen cselekedje azt, ami jó és hasznos. A Galata 2,16 így fogalmaz: Az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Fontos látnunk és tisztáznunk magunkban azt, hogy saját erejével senki sem szabadulhat meg énjétől, csak annyit tudunk tenni, hogy elfogadjuk, hogy Krisztus elvégezze bennünk ezt a munkát. Sok minden beszennyezi életünket és tart távol bennünk Krisztustól. Ne engedjük magunkat a bűn csábításának, ne hagyjuk, hogy ne Krisztus munkálkodjék bennünk. Ha nem az Isten szeretete él bennünk, ha az ént, a saját magunk egoizmusát dédelgetjük akkor az elhatalmasodik rajtunk. A Galata levél mondja: Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Vigyázzunk, naponta törekedjünk arra, hogy Krisztus tudjon nagyra növekedni bennünk, ő vezesse életünket, segítsen helyes döntéseket hozni, mert csak így győzhetjük le a bennünk lévő bűnre való hajlandóságot, ha az apostollal együtt el tudjuk mondani: Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob