„Isten azért szívük vágya szerinti tisztátalanságra adta őket, hogy egymás testét megbecstelenítsék, mint akik Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.” – (Róma 1, 24-25)
A bűn büntetése leggyakrabban maga a bűn. Isten nem ver meg minket a gonoszságunkért, nem hoz ránk kénköves tűzesőt, csak egyszerűen hátrébb lép és megvonja tőlünk gondoskodó kegyelmét. Tovább enged azon az úton, amit magunknak választottunk és hagyja, hogy elszenvedjük a következményeket. Amikor az Úr igéjét nem védőkorlátnak látjuk, hanem börtönnek, akkor könnyen elindulhatunk a pusztulás felé.
Isten a szívünk vágya szerint enged bennünket megmaradni vagy elveszni. Ha az akaratunk, gondolatunk és lelki igényünk az Úr igéjére irányul, akkor megerősödhetünk az áldásokban. Azonban, ha a tisztátalanság tölti be az életünket, akkor végül a bűn játékszereivé leszünk.
Ahol Isten igazságát felcserélik a hazugsággal, ott minden a feje tetejére áll. A test többé nem a Szentlélek temploma lesz, csak az ösztönök kiélésének eszköze. A Teremtő helyett a teremtett dolgokat kezdjük el imádni. A hazugság értékesebb lesz az ige igazságánál. Ezek alapján elég könnyű ráismerni napjaink tévelygéseire, de ezekbe nem kell beletörődnünk. Ha a szívünk vágyát jóra változtatjuk, akkor az Úr helyre állítja az életünk rendjét. Szolgáljuk és kövessük az Urat, „aki mindörökre áldott.” Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród