,,Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket. Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon. Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon! Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” – (2 Mózes 31,12-17)
Az Úr emlékezteti Izráel népét újra arra, hogy mennyire fontos a törvény, jelen esetben a szombat betartása. Hiszen így kezdi „te szólj az Izráel fiainak, mondván:”. Minden generációnak tudnia és ismerni kellett, hogy Isten és a kiválasztott nép szoros kapcsolatban állnak, és Isten a szombatot, mint jel-t határozta meg közöttük, hogy a nép tudja, hogy az Úr Isten megszentelte őket. Hat napon keresztül teremtette Isten a földet és benne mindent, ami van, a hetedik napon, szombaton pedig megpihent és megszentelte azt. Ebből kitűnik, hogy Istennek gondja van a mindenkori ember életére. Egy hithű zsidó ember ezen a szent napon semmi féle munkát nem végezhetett és nem is végeztethetett. És mennyire eltávolodtunk attól a fajta „Istennek szentelt idő megtartásától”, ami egykor természetes volt.
Bár ma keresztyénként a vasárnapot szenteljük Istennek, de oly sok esetben már az sem „jár neki”, mert sok más dolog eltereli, elvonja figyelmünket. Más dolgok lettek az értékek és fontosak. Azonban egy dolgot soha nem szabad elfelejteni, minden az Isten kezében van. Ha Isten kezéből tudjuk fogadni a dolgokat, akkor minden az életünkben a helyére tud kerülni. Mert Isten bölcs tervében mindennek megvan a helye. Nála rend van, és az Ő rendje tud egyre inkább megvalósulni a mi sokszor zűrzavaros, kapkodó életünkben is, ha az Ő akarata szerint élünk. Egyik csodálatos ige így szól: „Mindennek rendelt ideje van”, ahogy a Prédikátor tanítja. A születésnek és a meghalásnak, az ültetésnek és a kitépésnek, a sírásnak és a nevetésnek, a gyásznak és a táncnak. Mindennek. Kérjük Urunkat, hogy egész életünk az Istentől rendelt idő szerint folyhasson, és benne aszerint telhessenek perceink, napjaink, óráink! És jusson eszünkbe a Mt 12:8…Mert az Emberfia ura a szombatnak!
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob