„De másodszor is szólt a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” (ApCsel 10,15)
Új lehetőségek Péter és az Egyház előtt. Amikor kinyílik egy kapu, félve lépünk át rajta. Vannak fenntatásaink: irány missziózni a pogányok felé!
Péter inkább megijed az új lehetőségtől, mintsem örülne neki. Akárcsak a mai fiatalok. Míg időskorban sokat beszélnek kapuzárási pánikról, addig ma a Z generáció, a pályakezdő fiatal tekintetkében beszélhetünk kapunyitási pánikról is. A kapunyitási pánik egy fiatal felnőttkori válság, amely az életükkel, kapcsolatos bizonytalanságot, szorongást és döntésképtelenséget jelenti, leggyakrabban a 18 és 25 év közötti korosztályban jelentkezik. Az egyre több lehetőség és a jövővel kapcsolatos aggodalmak (például a “mi van, ha rossz úton járok?” érzése) keverednek azokkal a nyomásokkal, hogy sikeresnek kell lenniük. Péter apostol életében is ott volt a kétség: eddigi tapasztalatai szerint ez egy rossz út.
Egészen Jézusig mindenki kerülte a leprásokat, mert féltek, hogy megfertőzik őket. Jézus bement a leprások közé és őket tette egészségesekké. A zsidók nem ettek pogány szokás szerint, nem keveredtek velük, mert féltek attól, hogy lelkileg fertőződnek meg. Jézussal az úton később kiderült: nem a keresztyének fertőződnek meg, hanem a pogányok szentelődnek meg. A világosság a sötétségben fénylik.
Ezen a héten sok helyen tartanak bűnbánati istentiszteleteket. Sokan megvallják bűneiket, amit valahogy mégis visszalopnak a lelkükbe azzal, hogy nem hiszik el, Isten tényleg megbocsátja ott az úrasztalánál. Amit Isten megtisztitott, azt tiszta. Hidd el ezt a lelkeddel kapcsolatosan is! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka