,,Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.” – (ApCsel 9,36)
Tábita története rövid, mégis mélyen megérinti a hívő ember szívét. Nem volt apostol, nem tett nagy csodákat, mégis az ő élete Isten szeretetének látható jele lett. A Szentírás nem a szavaira, hanem tetteire emlékezik: „sok jót tett és bőven osztott alamizsnát” Ez az egyszerű mondat egész életprogramot rejt magában.
Tábita hite nem maradt meg a szív csendjében, a kegyelem, amelyet Istentől kapott, túlcsordult rajta és mások életét gazdagította. Ő nem azért tett jót, hogy elismerést kapjon, hanem mert Krisztus szeretete munkálkodott benne. Amikor meghalt, a gyülekezet siratta őt, nem pusztán egy barátot, hanem a Krisztusban megélt szeretet tanúját vesztették el.
Amikor Péter imádság után feltámasztotta őt, az esemény nemcsak egy csoda volt, hanem Isten válasza arra, hogy a szeretet soha nem múlik el. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony