„Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.” – (Lukács 18,1)
Mindig, tehát szüntelen kell imádkozni, és sohasem szabad meglankadni a hitben. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy: beleunni, belefáradni, elmulasztani. Mindkét felszólítás hajmeresztőnek tűnik. Nem imádkozhatunk folyton, nem állhat a napunk csak abból, hogy könyörgünk. Valamikor dolgozni is kell, meg enni, beszélgetni, számlákat befizetni, főzni, takarítani, gyereket iskolába vinni, és persze az alvás is elengedhetetlen. Olyan szerteágazóak a napi teendőink, hogy szinte soha nem érünk a végére. Továbbá a fáradtságot, a lankadást sem mi választjuk magunknak. Ha túlzásba visszük a munkát, vagy túl nagy lelki terhet hordozunk, akkor jelentkezik az magától.
Jézus nem egy fanatikus, emberi erőt meghaladó hitéletet kér tőlünk. Sokkal inkább arra kér, hogy imádságos életünk legyen, és ne mulasszuk el a lelki gyakorlatok áldott lehetőséget. A böjti időszakban ez még hangsúlyosabb. Mind tudjuk, hogy ez egy cseppet sem egyszerű, mert naponta ostromolja a világ a lelki békénk. Nekünk pedig véges az erőnk, a türelmünk, a kitartásunk. Isten azonban segít, hogy hit által továbblendüljünk a holtpontokon. Élj Isten jelenlétében imádságos szívvel és lankadatlan hittel! Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród